A nagy ünnepek alatti filmnézésből nem maradhat ki az Avatar. James Cameron 2009 -es kalandfilmje valódi különlegességként lett világszerte sikeres és hozott 2,8 milliárd dollárt a készítők számára (főként a Twentieth Century-Fox kasszájának, ami azóta is filmes rekord). A 4 éven keresztül készített, 60% -ban számítógépes grafikákból álló, 40% -ban pedig élőszereplős, Kaliforniában, Hawaiin és Új-Zélandon felvett mű szinte mindenkire nagy hatást gyakorolt, aki csak 8 évvel ezelőtt, először látta. Hihetetlen volt a képzeletbeli Pandora bolygó - lebegő hegyeivel gigantikus méretű fáival, félelmetes lényeivel - és lenyűgözőek a hatalmas, kék színű humanoid lények is, a Na'vik is, csak úgy, mint az először itt alkalmazott "moition capture" kameria-technika által megteremtett elvarázsoló világ. Tátott szájjal néztük a moziban 3D -ben és szinte sokkolt bennünket amit láttunk, nehezen befogható, ingergazdagságában.
Az Avatar, mint film csak két külön kategóriában értékelhető: az egyik a fantasztikus látvány, a másik pedig maga a történet. Ami az előbbit illeti, arra alig akadnak szavak, gyakorlatilag felülmúlhatatlan. Ami viszont a sztorit és a színészi teljesítményeket illeti, sokkal egyszerűbb az elemzés. A történet ugyanis nem túl bonyolult, egyetlen szálon fut és erős "áthallást" mutat a 200 évvel ezelőtti indián-történetekkel, melyekben szintén egy-egy kizsákmányolásra "ítélt" törzs küzdelmét nézhetjük végig. Azokban a bizonyos régi indián-sztorikban a kiszolgáltatott törzsek földjeit vették el a megjelenő fehérek, tűzfegyvereikre támaszkodva, míg az Avatarban egy értékes ásványt akarnak elhozni a sokkal fejletlenebb Na'vik bolygójáról. Mindkét esetben a gonosz fehér-ember az agresszor, aki modern gépeivel, pusztító fegyvereivel leigázza a bennszülötteket - mégpedig pénzért, földért és haszonért - miközben tönkreteszi az adott területen élők természeti környezetét. A néző akaratlanul is mindig az elnyomottakkal érez együtt, nekik szurkol és az ő harcukat tartja jogosnak. Nincs ez másként az Avatarban sem. Mindannyian Jake Sullynak (Sam Worthington) drukkolunk, aki rokkant tengerészgyalogosként vállalja, hogy egy Na'vi testben az őslakosok közé kerül és ráveszi őket a békés együttműködésre. Küldetése azonban szinte reménytelen, hiszen két teljesen más kultúra közé próbál hidat verni: egyik oldalon az önző és kapzsi emberek, másikon a természetet tisztelő, önzetlen Na'vik. A háború elkerülhetetlen a két faj közt, ám meglepő végeredményt hoz.
Az Avatár különlegessége a hihetetlen látványvilág mellett a mondanivaló, melynek lényege, hogy meg kell(ene) becsülnünk mindezt amink van: a családot, a szeretetet, a természet és főleg Földünk szépségét, a környezetet melyben élünk (növények, fák, erdők) és feladatunk óvni, védeni az élet szépségeit. A film mellbevágó élességgel döbbent rá bennünket arra, hogy elfelejtettük őseink hitét, hagyományaink tiszteletét és a természet szeretetét.
Magával ragadóak a helyszínek és megkapó a sztori egyszerűsége is. Sam Worthington nagyszerűen alakítja a tanulságokra velünk együtt ráébredő, kiábrándult, kiégett katonát, aki a történet végére a Na'vik legnagyobb barátja és segítője lesz. Gondolkodásának átfordulása a történet egyik színfoltja. A filmtörténet több, hasonló átfordulást is megmutatott már, elég például a 2003 -as "Az utolsó szamuráj" -ra gondolnunk, ahol Tom Cruise a japán szamurájokat védi a nyugatosodóktól, vagy ott az Oscar-díjas "Farkasokkal táncoló", ahol a katonaként szolgáló Kevin Costner áll az indiánok oldalára.
Dicséret illeti Sigourney Weavert alakítását is, aki hitelesen alakítja az elvakult, természetimádó tudóst. A gyönyörű Zoe Saldana ugyan nem látható testi valójában, mégis felismerhetőek vonásai Na'vi testben is. (Ez egyébként is furcsa érdekessége a filmnek: az egyes színészek arcvonásai megjelennek Na'vi külsőben is, így csodálhatjuk meg a félig ember féli Na'vi Sigourney Weavert.) Saldana kisasszony vékony, sportos, nyúlánksága egyébként is közel áll a Na'vik alkatához.
Ami a negatívumokat illeti: kevésről beszélhetünk, de talán a már említett sokszorosan lemásolt (vagy jóindulattal fogalmazva: megidézett) alaptörténet "csavaroktól mentes" újrahasznosítása ide tartozik. Mégis, összességében az Avatar a filmtörténet egyik legkülönlegesebb alkotása, mely mindenkor jó szórakozást nyújt a család számára, akár a karácsonyi ünnepek alatt is.
Az Avatar MAFAB adatlapja itt található!
***