Az eredeti, Ridley Scott féle, 1982 -es Blade Runner első fogadtatása 35 évvel ezelőtt inkább vegyesnek volt nevezhető, mint egyértelmű sikernek, ám később valóságos kultuszfilmmé nőtte ki magát, idővel pedig óriási rajongótábora lett. Mindez főleg a film színészeinek volt köszönhető, vagyis az akkoriban 40 éves Harrison Ford, a csodaszép Sean Young és az Őrült Stone -t csak 10 évvel később leforgató Rutger Hauer szuggesztív játékának. Amellett valahogyan hatott a nézőkre az a kitalált világ, a maga replikánsaival és az emberi mibenlét kérdéseit feszegető felvetéseivel. Aztán tavaly "leporolták" a történetet és a Warner Bros úgy döntött: elkészítik a sztori folytatását. A rajongók persze örömmel fogadták a hírt, bár sokaknál beárnyékolta az örömöt, hogy a rendezést a lassú filmekről elhíresült (mondjuk ki: unalmas produkciókat készítő) Denis Villeneuve -re bízták. Ez volt az első rossz hír, a második pedig, hogy a főszerepet a nők kedvence (nyálland, La La Land főszerepét játszó) Ryan Gosling kapta.
Ezek után türelmetlenül vártuk 2017 októberét, hogy végre megtudjuk: mit hozott össze a Villeneuve - Gosling páros? (Ugyan producerként bevonták a 80 éves Ridley Scottot is, de tegyük hozzá: de nem sokat osztott - szorzott a "jelenléte".) A végeredmény megosztotta (és megosztja ma is) a rajongókat: Blade Runner hard core fanok egy része szerint a folytatás méltó lett a 82 -es előzményhez, míg a mozinézők nagyobbik része szerint - és ide tartozunk mi is - meg sem közelíti azt. Hogy mi a baj vele? Először is maga a rendezés, mely irreális, természetellenes és hatásvadász világot mutat meg a nézőknek, melyben szinte az összes szereplő replikáns (a főhőssel együtt), ahol mindenki mesterkélten viselkedik, ahol nem létezik mosoly, vagy nevetés és ahol az emberi viselkedés torz, érzelemmentes sivárságból áll. Persze mondhatnánk erre, hogy ez egy disztópikus jövőbeni világ, melyet éppen ilyennek álmodott meg a rendező. Csakhogy ki hiszi el Villeneuve -nek, hogy 30 év múlva (2049-ben) a milliomosok élettelen betonházakban élnek majd, hogy mindenki elfelejt normálisan viselkedni, hogy eltűnik a jókedv, vagyis mindaz, ami emberivé tehetne bennünket? Valahogy túl művi az egész, amin az sem segít, hogy a főszereplők a mimika teljes kiiktatásával, faarccal tolják végig a filmet.
A Szárnyas fejvadász 2049 egy nyomasztó, sivár, idegesítő és holt unalmas alkotás, melyet csak a megszállott Blade Runner rajongók tudnak maradéktalanul élvezni (bár tuti, hogy még nekik is kell hozzá némi mazochizmus). Ami engem illet kétszer aludtam be rajta (egy - egy percre), pedig délután néztem meg és még egy ebéd utáni kávé is volt bennem. Tény: Villeneuve stílusát továbbra sem sikerült megszeretnem és nem tetszett, hogy egy műanyag hatásvadászattá silányította gyermekkorom egyik kedvencét.
Ami a szereplőket illeti: szegény Gosling küzd, mint disznó a jégen, de nincs könnyű helyzetben, hiszen karaktere nem nagyon igényli a nagyívű színészi játékot. Azért amit tud megtesz: keményen néz a kamerába és egy - két alkalommal ügyesen verekszik. De Villeneuve még ebben sem könnyíti meg a dolgát, hiszen a Szárnyas fejvadász 2049 -ben alig van akciójelenet. Leginkább Hans Zimmer effektjeit halljuk (hogy hangulatba kerüljünk) és a mérhetetlenül vontatott jeleneteket bámuljuk. Ami értékelhető, az a film fényképezése, kamera használata, színvilága, mely alapján egy oktatófilm is lehetne kezdő operatőrök, vágók, és vizuális szakemberek számára. A többi szereplő sem nagyon tud érvényesülni (mondjuk ilyen forgatókönyv és rendezés mellett csoda is lenne, ha sikerülne nekik): Harrison Ford rövidke alakítást nyújt, Jared Leto láthatóan nem találja a szerepben önmagát, a többiek pedig fel sem nagyon tűnnek.
Az egészből nagyon hiányzik egy egész sereg dolog: a fantázia, az erős karakterek megléte, a szenvedély, a titokzatosság, a kiszámíthatatlanság és legfőképpen az emberi természetesség és hihetőség. Nagyon jót tett volna a sztorinak egy valódi női karakter is, amit az 1982 -es verzióban Sean Young meg is jelenített. A 2017 -es részben Ana de Armas kimondottan csinos nő, ahogyan Mackenzie Davis is, de valljuk meg: egyikükre sem emlékszünk a film megtekintése után 10 perccel. Ami a mondanivalót illeti: "átjön" ugyan a film végére, de kicsit szájbarágós és mesterkélt ez is, Villeneuve nem tudta úgy átadni, ahogyan Scott 35 éve.
A Szárnyas fejvadász 2049 -et egyáltalán nem javasoljuk a mozgalmas, akciódús filmek kedvelőinek (ők falra másznának tőle) és az elgondolkodtató, gazdag mondanivalójú filmekre vágyóknak sem. Leginkább a Ryan Gosling fanok járnak jól a megtekintésével, ha bedobnak előtte egy kávét (esetleg energiaitalt) elalvás ellen. Értékelésünk: 4 / 10
Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!
A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található
***