David Ayer amerikai rendező háborús drámája (melyet sokan akciófilmként határoznak meg), igen vegyes fogadtatással került 2014 októberében a hazai mozikba. Ugyanakkor az USA -ban és Nyugat-Európában meglehetősen nagy sikerrel vetítették. (Jelenleg a legnagyobb filmes oldalon, az IMDb -n, 350 ezer véleményező átlagszavazata szerint 7,6 pontot ér, ami ismerjük el: nagyon szép eredmény.) A kritikai hangok egyik része a realitást kifogásolta, míg mások a technikai hibákat és a hatásvadászatot hozták fel a film ellen. Igazából azonban a Fury lényege az 1945 -ös nyugati fronthelyzet hangulatának megragadásában fogható meg. EBBEN zseniális Ayer műve és ez az, ami jóvá teszi az egészet. 

A sztori egy amerikai M4 Sherman harckocsi öttagú legénységének néhány küldetését és hősies önfeláldozással záruló végső bevetését mutatja be, mégpedig 1945 áprilisának Németországában.  Spoiler menetesen ennél jobban nem mennénk a történet boncolgatásába, inkább a pozitívumokat emelnénk, ki a címben szereplő kérdésre válaszolva. Miért jó a Fury? Például attól, hogy a bevezetőben említett módon, sikeresen megragadja a háború utolsó napjainak elkeseredett front-hangulatát, a küzdeni akarás, düh és mérhetetlen fáradtság illetve enerváltság érzésének megidézésével.

Ne feledjük: 1945 áprilisában az amerikai katonák már kerek 10 hónapja állnak folyamatos harcban (a Fury legénysége még régebben, hiszen mint kiderül: már Afrikában is bevetették őket), így szinte gyilkológépekké válva, önmagukat vonszolva, lelki sérülésekkel küszködve mennek előre, a parancsokat követve. A film szemléletesen tárja elénk a szereplők tekintetéből sugárzó érzést, mely a "túl sokat láttam" felkiáltással írható le leginkább. A megelőző hónapokban szenvedtek, gyilkoltak és barátokat láttak meghalni, vagyis szinte mindenen átmentek már, amin egy katona csak átmehet. Ennek megfelelően érzéketlenek és több tekintetben elállatiasodottak is. (Bárki az lenne, aki mindazon keresztül menne, amin ők.) Erre az elállatiasodottságra utal az elfogott SS tisztre rontó őrmester viselkedése és az a jelenet is, amikor az újonc közlegényt leteremti, amiért az nem tüzelt az ellenségre és értésére adja: még a gyerekekre is lőnie kell, ha fegyveresen közelítenének hozzájuk. A háború a végéhez közeleg, már csak hetek vannak hátra (május 7-én írják alá, Reimsben a fegyverszünetet), de minden amerikai katona végsőkig kimerült.

Brad Pitt tökéletes választás a harckocsi-parancsnok karakterének megformálására. Megjelenése, elszántságot tükröző viselkedése, határozott fellépése illetve a fiatalabb katonák felé mutatott kegyetlenségig fajuló harciassága a kiégett, de minden áldozatra kész harcos archetípusát idézi elénk. Jól csinálja. Hiteles, eleven az alakítása, ami arra utal, hogy Pitt nagyon is azonosulni tudott karakterével. Ugyancsak kiemelkedő jobbkeze (helyettese) Shia LaBeouf játéka, aki talán ebben a filmben nyújtja legérettebb alakítását. 

Ayer nagyon ügyesen bánik a fényekkel, hangokkal, háttérzenével és effektekkel, melyekkel tökéletesen megjeleníti a világháború mocskos, bűzös, nyomorral teli, lángoló, kiégett és minden pontján szenvedést mutató környezetét. A katonák uniformisa koszos, tekintetük fáradt, a levegőben folyton füst terjeng és szinte tapintható a halál. A Fury harckocsi katonái pedig csak teszik amit kell, teljesítik kötelességüket: felszámolják az útjukba eső ellenséges lövegeket, harci egységeket, lőállásokat. És mennek előre, nap nap után. A film érdekes jelenete, a német Tigris harckocsival vívott párviadal, melyben a sokkal fejlettebb német páncélost találékonysággal és ügyességgel győzik le. A scene hűen érzékelteti a szövetséges katonák Panzer VI. (Tigris) iránt érzett babonás félelmét, mely nem volt teljesen alaptalan, hiszen az 56 tonnás, 88 mm es löveggel ellátott monstrumok majdnem dupla akkora erőt képviseltek, mint az alig 30 tonnás Shermanok. (Sőt a harctereken 4-5 vagy akár 6 Sherman sem mindig tudott legyőzni egyetlen Tigrist.)

A végső bevetés egy kereszteződés védelme, melyet makacsul tartanak mindenáron. Heroikus a küzdelmük még akkor is, ha ennél a jelenetnél valóban sérül némileg a realitás és hitelesség. És mégis azt érezzük: ott vagyunk a srácokkal mi is, azt érezzük, amit ők, úgy szenvedünk, ahogyan ők szenvednek. Átélhető, katartikus az egész, valódi filmélményt nyújtva. 

Ami a végső mondanivalót illeti: Ayer nem rág a szánkba semmit, inkább hagyja, hogy maga a hangulat beszéljen helyette. Működik a dolog, hiszen "megmerítkezünk" a háború borzalmaiban, átérezzük a katonák fáradtságát, hősiességét, elkeseredett küzdeni akarását, majd megfogalmazódik bennünk a gondolat:

"... az ilyen embereknek köszönhetjük a békét, melyet generációnk készen kapott, míg ők az életüket adták érte..." 

A Fury egy jól elkészített háborús film, erős karakterekkel, jól kidolgozott látványvilággal, értékelhető mondanivalóval és nem hibátlan, mégis katarzist kiváltó realitással. Ajánljuk a háborús filmek kedvelőinek, Brad Pitt rajongóknak, tank-őrülteknek és főleg a hősies, önfeláldozó sztorikat szerető filmmániásoknak.  Értékelésünk: 8 / 10 pont!

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

A film adatlapja a MAFAB oldalán itt található!

***