Három óriásplakát Ebbing határában (2017) [31.]

2018. március 04. 14:52 - Filmelemző

Műfaját tekintve drámaként került a világ mozijaiba, a "Three Billboards Outside Ebbing, Missouri" (Három óriásplakát Ebbing határában) és a kritikusoknál szinte azonnal sikert aratott. A filmrajongók körében valamivel mérsékeltebb volt a lelkesedés, de náluk is bőven átlag feletti eredményeket produkált. Az IMDb -n 152 ezer szavazat után most is 8,3 ponton áll. Kérdés azonban: mi a sztori titka? Mitől annyira jó, illetve tényleg annyira jó e, mint ahogyan sokan állítják? Nos, első megtekintésre elmondhatjuk: valóban különleges és elgondolkodtató filmről van szó. Az Amerikai Filmakadémia 7 kategóriában jelölte Oscar díjra (viszont cikkünk megírásakor még nem tudjuk, hogy nyert e és ha igen hány szobrocskát).

ebbing1.jpg

A történet megtekintése után az első gondolat az volt bennem, hogy ebben a sztoriban nyomorult életű emberek felülemelkedését láthatjuk saját sorsuk gyötrelmein. A kulcsszereplők ugyanis olyan hétköznapi emberek, akik egytől egyig saját démonaikkal és élethelyzeteikkel küszködnek (végig a film alatt). A főszereplő, Mildred egy átlag 60 éves vidéki, amerikai nő, aki óriási traumán esik át, amikor 7 hónappal korábban elveszíti kamasz lányát. A megrázó eset előtt az idősödő nő, férjétől elválva, maga neveli tizenéves gyermekeit ám egy nap, 16-18 körüli lányát ismeretlenek brutálisan megerőszakolják, majd megölik és elégetik. A katasztrófa után Mildred kőkeményen tartja magát, miközben másik gyermekét szintén kamasz fiát neveli tovább.

A másik főszereplő a helyi serif, Willoghby (Woody Harrelson), aki ugyan ideálisnak tűnő életet él, hiszen gyönyörű, fiatal felesége szereti, gyermekei imádják és a kisváros lakói is tisztelik, ám hasnyálmirigy rákkal küzd így már sajnos nem sok ideje van hátra. Helyettese, Dixon (Sam Rockwell) fura, gyűlölködő figura, aki egészséges ugyan, de ő meg magányosan, feleség, vagy barátnő nélkül, gyermektelenül, tengődik idős édesanyjával. Mindene a munka, de idővel azt is elveszti. Mindannyian boldogtalanok, szerencsétlenek. 

Mildred azonban kiemelkedik közülük, amikor elhatározza: tesz valamit azért, hogy lánya gyilkossági ügyében végre történjen valami elmozdulás és kibérel a városhoz vezető út mentén (ahol lánya is meghalt) három hatalmas hirdetőtáblát, melyekre provokáló feliratokat helyeztet el:

Miközben haldoklott, megerőszakolták.

Még mindig nem tartóztattak le senkit.

Hogy lehet ez, Willoughby rendőrfőnők?

A hatás azonnali: a rendőrök rögtön megpróbálják kideríteni, ki a táblák bérlője. Ám miközben erre rájönnek, az is kiderül számukra, hogy a plakátok valójában nem sértenek semmilyen törvényt (bár őszintén szólva bennünk azért felmerült a személyiségi jogok megsértése, a rágalmazás, illetve a hitelrontás esete, ha Magyarországon tennének ki egy rendőrfőnökről hasonló feliratokat.) A filmbeli városka élete felbolydul: a többség a közkedvelt rendőrfőnök pártjára áll, még a helyi fogorvos is a lehető legdurvábban bánik Mildreddel (amiért azért megfizet rendesen). 

ebbing2.jpg

Miközben továbbra sem sikerül kideríteni a gyilkosok kilétét (erre a film végéig nem kerül sor) a film fő karakterei hihetetlen fejlődésen mennek keresztül, Martin McDonagh rendező EBBEN óriásit alkot. A serif felülemelkedik az őt vádoló táblák okozta sérelmeken, nagyvonalú lesz Mildreddel, csakúgy mint halála előtt megírt levelében, melyben helyettesét jó rendőrnek minősíti és szeretetre inti a sok gyűlölet helyett. Számomra Willoghby serif a sztori legnagyobb karaktere és legnagyobb formátumú alakja. Hasonlóan pozitív figura Dixon is, aki a levelet követően megváltozik, igaz emberré válik és segíteni próbál Mildred ügyében. Végül óriási karakter maga Mildred is, aki mérhetetlen tartással, büszkeséggel és erővel viseli sorsát, igazáért küzdve a végsőkig. 

Hármójuk sorsát figyelve a néző akaratlanul is önmagába néz és megfogalmaz egy kérdést: " ... valóban annyi panaszkodni valóm van és tényleg annyira rossz az életem, mint olykor hiszem?" Ösztönösen tisztelni kezdjük a szereplőket, az életét bátran eldobó serifet, a lányáért és igazáért harcoló magányos családanyát és a saját korlátain átlépő serif-helyettest. 

Ami a színészi teljesítményeket illeti, mindhárom kulcsfigura megformálója óriási alakít: fantasztikus Frances McDormand, Woody Harrelson és Sam Rockwell is. Kétségtelenül maradandót nyújtanak, olyasmit, amire a moziból kijövetel után is még hetekig emlékezünk, sőt később is "bennünk marad". (Talán örökre.) A történet, a rendezés és a játék is nagyívű, értékes sőt földhöz vágó. A tanulság pedig egyszerre fogható meg a három kulcsfigura élete szempontjából: küzdeni kell igazunkért, fejet felszegve, az életben mindig a szépet, a jót és a szeretetet kell észrevennünk és végül: csak akkor lehetünk teljes emberek, ha olykor képesek leszünk felül emelkedni önmagunkon.

Azok számára, akik képesek befogadni a történet üzeneteit, ez a film nem egy egyszerű dráma, hanem egy óriási útravaló élete folytatásához és ha van valami, ami Oscart érdemel(ne), akkor ez mindenképpen. Értékelésünk: 8 / 10. 

 8_csillag.jpg

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található

belyegkep_uj.jpg

***

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekroviden.blog.hu/api/trackback/id/tr9613713498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rockjano 2018.03.04. 22:04:53

100%-ig egyetértek, nekem biztosan az év filmje. A Shape of Water is nagyon szép film de azért az egy nagyon szép felnőtt tündérmese, tartalmilag messze nincs ott mint ez a film. Ez teljesen letaglózott és kétszer is megnéztem amit szinte sosem szoktam..

Ami a legjobb benne hogy miközben egy elképesztően szomorú film aközben végig röhögi az ember mert egyben nagyon vicces is...egészen furcsa...

Szomorú leszek ha nem ez nyeri az Oscart tavakly sikerült a Holdénnyel jól dönteni talán most is összejön...

Recensens 2018.03.04. 22:13:25

Egészen különleges film, bár én az égvilágon semmi vicceset nem találtam benne. Viszont rengeteg a mondanivalója. Számomra az érzelmi csúcspont a serif két levele: az egyik Mildredhez, a másik Dixonhoz.

dr. mesterséges színezék 2018.03.04. 22:47:43

Valahol megnyugtató, hogy bár Hwood évente kéttucat szuperhősös értékelhetetlenséget tesz le az asztalra és csak két fildrámát, azért legalább ilyenkor nem a kéttucat kasszaértékét nézi.
Egyelőre.

dr. mesterséges színezék 2018.03.04. 22:51:46

(Egyébként sokkoló, hogy ott, ahol a film elérhető, hányan nem képesek kezelni egy filmet, aminek a végén nem fekszik vérben az összes rossz fiú, és a főhős nem lovagol a naplementébe, és Hawaiin sem kortyol a koktéljába záróképként.
A zemberek szemét nem lehet kiszúrni színészi játékkal, ha nem kapják meg azt a klisét, ami jár.)

Fabius Q 2018.03.05. 00:13:37

A szerencsétlen sorsú kisemberek önmagukon való felül emelkedésének filmje. Az anya, aki megváltást és igazságot követel, a serif, aki bátran megy a halálba, a rendőr, akit megváltoztat főnökének síron tuli üzenete, és a nagyszivű törpe, aki segíteni akar. A serif megbocsát az anyának, az anya a serifnek (és önmagának), a rendőr az őt megégetőnek. A megváltást meg a zárókép adja: egy másik erőszaktevőt büntetnek meg.