Borotvaélen (2012) - egy kiválóan megrendezett, izgalmas krimi [33.]

2018. március 23. 12:15 - Filmelemző

Asger Leth, tehetséges dán rendező, forgatókönyvíró és operatőr egy egészen kivételesen jó krimit alkotott 2012-ben, Borotvaélen (angolul: Man on a Ledge - Egy ember a párkányon) címmel. A történet zseniálisan összerakott, a rendezés kiemelkedő és a főszereplők játéka is élvezetes, mégpedig Sam Worthington (Terminátor - 2009), Ed Harris (A szikla) és a gyönyörű Elizabeth Banks (Éhezők viadala) közreműködésével. 

borotvaelen.JPG

A sztori szerint egy rendőrtiszt, bizonyos Nick Cassidy (Sam Worthington) azért kerül börtönbe, mert nem akadályoz meg egy nagy-értékű rablást, egy kivételesen nagy gyémánt eltulajdonítását, mégpedig a milliomos David Englandertől (Ed Harris). Nicknek persze megvan a maga verziója az ügyről: azt állítja, hogy ártatlan és valójában a milliomos Englander maga lopta el a saját gyémántját, hogy aztán bezsebelje a biztosítási díjat (önrablás). Igaza bizonyítása érdekében megszökik a börtönből és egy New-Yorki szállodához hajt, ahol egy huszadik emeleti ablakpárkányra kiállva jelentős figyelmet és média-érdeklődést okoz. Miközben a sajtó és a TV csatornák, illetve az utcán kialakuló több százas csődület öngyilkossági kísérletét figyeli, addig testvére és annak gyönyörű barátnője, Angie (Genezis Rodriguez) megpróbálják feltörni Englander széfjét, hogy bemutassák a világnak: íme itt a gyémánt, nem is lopták el valójában. Azt remélik, hogy akciójukkal elérhetik a Nick elleni vádak elejtését és így kiszabadulását. Az egészben kulcs-szerepet kap a csinos nyomozónő Lydia Mercer (Elizabeth Banks), akit ugyan nem avatnak be a tervbe, ám felhasználnak arra, hogy időt nyerjenek a rendőrség türelmetlenebb és radikális lépéseket követelő tisztjeivel szemben. Furcsa kapcsolatuk a játékidő nagy részét felölelő sajátos párbeszédekben fejeződik ki, melyek különleges színt adnak az egészhez. Ahogyan például Nick felkelti Lydia érdeklődését, majd elnyeri bizalmát - afféle film a fimben feeling keretében - szórakoztató pszichológiai kísérletté teszi beszélgetéseiket.

A film fordulatos cselekménye garantálja, hogy egy pillanatra se fulladjon unalomba a történet, mert mindig újabb és újabb információk, meghökkentő helyzetek "csepegtetésével" köti le a nézőt. Látványosak az akciók, pörgősek a párbeszédek és annak ellenére is mozgalmas az egész, hogy valójában maga a sztori önmagában egy "agyalásra" kihegyezett lineáris eseménysor.

A sok meglepetés dacára a film legvége is tartogat váratlan jeleneteket és egy legvégső csattanót is kapunk. Elismerés illeti Sam Worthington játékát, aki egyszerre tud akcióhős, moralista és karizmatikus hős lenni, miközben a szálak mozgatójaként a film legravaszabb karakterét is megjeleníti. Ugyancsak színvonalas Elizabeth Banks játéka, aki a tőle szokatlan karakterben is megállja a helyét.

Összességében a  Borotvaélen egy erős és ütős akció-krimi, mely egyszerre tudja elvarázsolni a csavaros sztorikra, elgondolkodtató helyzetekre fogékony mozirajongók és az akciómániás adrenalin-függők figyelmét. Értékelésünk, erős 8 / 10 pont.

8_csillag.jpg

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

A Borotvaélen adatlapja a MAFAB oldalán itt található!

belyegkep_uj.jpg

2018.03.23.12:10. 

***

Szólj hozzá!
Címkék: Borotvaélen

Kincsem (2017) - egy modernizált XIX. századi sztori [32.]

2018. március 06. 12:35 - Filmelemző

Éppen egy éve, azaz tavaly márciusban került a hazai mozikba Herendi Gábor romantikus kalandfilmje, a nemzeti büszkeségünknek is tekinthető, világhírű versenyló történetét és a köré rendezett karakterek szerelmi sztoriját bemutató Kincsem. A történet egyszerre történelmi kitekintés a Kiegyezés utáni évek Magyarországára, szerelmi dráma két arisztokrata fiatal közt és különleges eseménysor, mely egy fantasztikus teljesítményekre képes versenyló győzelmi sorozatát mutatja be az 1870-es években. A forgatókönyv mindhárom területen hasonló arányok mentén "egyensúlyoz", bár nem egyforma sikerrel. A történelmi hitelesség például szinte zéró, Kincsem bemutatása erősen problémás, viszont a szerelmi szál szórakoztató, színes és élvezetes. EZ az, ami feldobja minden idők legdrágább magyar filmjét és kárpótol bennünket a három milliárdos (!) költségvetésért.

kincsem3.jpg

Ami az elrontott történelmi kitekintést és hitelességet illeti: a ruhák, felszerelések, zenék, táncok helyszínek enyhén szólva sem Kiegyezés koriak (nem beszélve Nagy Ervin ultramodern napszemüvegéről és fess bőrzakóiról) de a legnagyobb probléma ezen a téren inkább az, hogy a karakterek viselkedése, beszédstílusa és motiváltsága sem felel meg az említett korszaknak. Ferenc József magányos, kíséret és testőrség nélküli megjelenése, bratyizóan bizalmaskodó stílusa köszönőviszonyban sincs a valósággal. A merev, konzervatív, 1853-as merényletkísérlete óta egyedül sehol meg nem jelenő császár alakja teljesen "félre ment", mint ahogyan az is, ahogyan a két rivális: Blaskovich gróf és Oettingen báró konfliktusába pitiáner módon beavatkozik. Apropó gróf, ... a készítők grófot "faragtak" Blaskovich Ernő, vidéki lótenyésztőből (Kincsem gazdájából) feltehetőleg azért, hogy kiegyenlítettebb főnemesi versengéssé, magasztosabb viszállyá és Nagy Ervin szempontjából úriasabban megjeleníthető konfliktussá magasztosítsák a film legfőbb ellentétét: az osztrák Oettingenek és a magyar (?) Blaskovichok harcát.

kincsem1.JPG

Ami Kincsemet illeti: láthatóan több lovat használtak a forgatás során, ami sajnos a nézők számára is észrevehető, csak úgy mint az, hogy néhány alkalommal mén is került a világhírű kanca dublőrei közé. (Kincsem kanca volt, így nem tekinthető éppen "tökös lépésnek" egy másik nembe tartozó lóval helyettesíteni.) Mindezen túl azonban a lóverseny-jelenetek látványosra és izgalmasra sikeredtek.

A szerelmi szál , Nagy Ervin és Petrik Andrea alakítása valóban meggyőző, sőt a köztük "izzó levegő", sziporkázó párbeszédek sora kifejezetten feldobják a filmet. A fiatal Blaskovich gróf (Nagy Ervin) az 1848/49-es szabadságharcot követő megtorlás során veszíti el édesapját és családi vagyonát, melyet eleinte meg sem próbál visszaszerezni és inkább a kicsapongó életmód lehetőségeinek kiaknázása érdekli. Szeretőket tart, kuplerájokba jár, italozik és elherdálja minden pénzét. Életének ebben a szakaszában csak mellékszálat jelent számára a lovakkal való foglalkozás. Ám egy nap meglátja a megfékezhetetlen Kincsemet és elhatározza: ennek a különleges lónak szenteli minden idejét. Megszelídíti (és nem betöri), majd valódi versenylóvá teszi. Közben megismeri legfőbb riválisa, Oettingen báró gyönyörű leányát, Klarat (Petrin Andrea) aki szintén a lovaknak él és aki rövid időre - apja vagyonának segítségével - még Kincsemet is "elhalássza" előre. Blaskovich báró kezdetben nehezen tud nem úgy tekinteni a nőre, hogy az édesapja gyilkosának lánya. Idővel azonban változik viszonyuk: kölcsönösen elismerik egymás jó tulajdonságait, majd lassan kialakul köztük egy szenvedélyes szerelem.

kincsem2.jpg

A Kincsem egy szórakoztató szerelmi történet, melyben lehet ugyan hibákat keresni (és találni), de ha inkább élvezni akarjuk, akkor könnyen átadhatjuk magunkat Petrik Andrea és Nagy Ervin játékának, mely egyszerre szenvedélyes, romantikus és szellemes. Elismerés illeti a többi szereplőt is: Gáspár Tibor hitelesen alakítja báró Oettingent, Gyabronka József pedig Blaskovich gróf segítőjét (és barátját).

A film leginkább tetszetős és leginkább élvezetes része Blaskovich gróf átalakulása és osztrák riválisa fölé emelkedése, miközben Kincsemnek köszönhetően szinte mindent elér, például a győzelmet és vagyona visszaszerzését is. Úgy tűnik egyedül Klara nem lehet övé, de a végkifejlet ezt is megoldja. Romantikus, meseszerű az egész, mégsem elcsépelt vagy közhelyes, mert a főszereplők játéka valahogy működőképessé és hihetővé varázsolja a történetet. Értékelésünk: 7,5 / 10

7_csillag.jpg

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található

belyegkep_uj.jpg

***

 

2 komment

Három óriásplakát Ebbing határában (2017) [31.]

2018. március 04. 14:52 - Filmelemző

Műfaját tekintve drámaként került a világ mozijaiba, a "Three Billboards Outside Ebbing, Missouri" (Három óriásplakát Ebbing határában) és a kritikusoknál szinte azonnal sikert aratott. A filmrajongók körében valamivel mérsékeltebb volt a lelkesedés, de náluk is bőven átlag feletti eredményeket produkált. Az IMDb -n 152 ezer szavazat után most is 8,3 ponton áll. Kérdés azonban: mi a sztori titka? Mitől annyira jó, illetve tényleg annyira jó e, mint ahogyan sokan állítják? Nos, első megtekintésre elmondhatjuk: valóban különleges és elgondolkodtató filmről van szó. Az Amerikai Filmakadémia 7 kategóriában jelölte Oscar díjra (viszont cikkünk megírásakor még nem tudjuk, hogy nyert e és ha igen hány szobrocskát).

ebbing1.jpg

A történet megtekintése után az első gondolat az volt bennem, hogy ebben a sztoriban nyomorult életű emberek felülemelkedését láthatjuk saját sorsuk gyötrelmein. A kulcsszereplők ugyanis olyan hétköznapi emberek, akik egytől egyig saját démonaikkal és élethelyzeteikkel küszködnek (végig a film alatt). A főszereplő, Mildred egy átlag 60 éves vidéki, amerikai nő, aki óriási traumán esik át, amikor 7 hónappal korábban elveszíti kamasz lányát. A megrázó eset előtt az idősödő nő, férjétől elválva, maga neveli tizenéves gyermekeit ám egy nap, 16-18 körüli lányát ismeretlenek brutálisan megerőszakolják, majd megölik és elégetik. A katasztrófa után Mildred kőkeményen tartja magát, miközben másik gyermekét szintén kamasz fiát neveli tovább.

A másik főszereplő a helyi serif, Willoghby (Woody Harrelson), aki ugyan ideálisnak tűnő életet él, hiszen gyönyörű, fiatal felesége szereti, gyermekei imádják és a kisváros lakói is tisztelik, ám hasnyálmirigy rákkal küzd így már sajnos nem sok ideje van hátra. Helyettese, Dixon (Sam Rockwell) fura, gyűlölködő figura, aki egészséges ugyan, de ő meg magányosan, feleség, vagy barátnő nélkül, gyermektelenül, tengődik idős édesanyjával. Mindene a munka, de idővel azt is elveszti. Mindannyian boldogtalanok, szerencsétlenek. 

Mildred azonban kiemelkedik közülük, amikor elhatározza: tesz valamit azért, hogy lánya gyilkossági ügyében végre történjen valami elmozdulás és kibérel a városhoz vezető út mentén (ahol lánya is meghalt) három hatalmas hirdetőtáblát, melyekre provokáló feliratokat helyeztet el:

Miközben haldoklott, megerőszakolták.

Még mindig nem tartóztattak le senkit.

Hogy lehet ez, Willoughby rendőrfőnők?

A hatás azonnali: a rendőrök rögtön megpróbálják kideríteni, ki a táblák bérlője. Ám miközben erre rájönnek, az is kiderül számukra, hogy a plakátok valójában nem sértenek semmilyen törvényt (bár őszintén szólva bennünk azért felmerült a személyiségi jogok megsértése, a rágalmazás, illetve a hitelrontás esete, ha Magyarországon tennének ki egy rendőrfőnökről hasonló feliratokat.) A filmbeli városka élete felbolydul: a többség a közkedvelt rendőrfőnök pártjára áll, még a helyi fogorvos is a lehető legdurvábban bánik Mildreddel (amiért azért megfizet rendesen). 

ebbing2.jpg

Miközben továbbra sem sikerül kideríteni a gyilkosok kilétét (erre a film végéig nem kerül sor) a film fő karakterei hihetetlen fejlődésen mennek keresztül, Martin McDonagh rendező EBBEN óriásit alkot. A serif felülemelkedik az őt vádoló táblák okozta sérelmeken, nagyvonalú lesz Mildreddel, csakúgy mint halála előtt megírt levelében, melyben helyettesét jó rendőrnek minősíti és szeretetre inti a sok gyűlölet helyett. Számomra Willoghby serif a sztori legnagyobb karaktere és legnagyobb formátumú alakja. Hasonlóan pozitív figura Dixon is, aki a levelet követően megváltozik, igaz emberré válik és segíteni próbál Mildred ügyében. Végül óriási karakter maga Mildred is, aki mérhetetlen tartással, büszkeséggel és erővel viseli sorsát, igazáért küzdve a végsőkig. 

Hármójuk sorsát figyelve a néző akaratlanul is önmagába néz és megfogalmaz egy kérdést: " ... valóban annyi panaszkodni valóm van és tényleg annyira rossz az életem, mint olykor hiszem?" Ösztönösen tisztelni kezdjük a szereplőket, az életét bátran eldobó serifet, a lányáért és igazáért harcoló magányos családanyát és a saját korlátain átlépő serif-helyettest. 

Ami a színészi teljesítményeket illeti, mindhárom kulcsfigura megformálója óriási alakít: fantasztikus Frances McDormand, Woody Harrelson és Sam Rockwell is. Kétségtelenül maradandót nyújtanak, olyasmit, amire a moziból kijövetel után is még hetekig emlékezünk, sőt később is "bennünk marad". (Talán örökre.) A történet, a rendezés és a játék is nagyívű, értékes sőt földhöz vágó. A tanulság pedig egyszerre fogható meg a három kulcsfigura élete szempontjából: küzdeni kell igazunkért, fejet felszegve, az életben mindig a szépet, a jót és a szeretetet kell észrevennünk és végül: csak akkor lehetünk teljes emberek, ha olykor képesek leszünk felül emelkedni önmagunkon.

Azok számára, akik képesek befogadni a történet üzeneteit, ez a film nem egy egyszerű dráma, hanem egy óriási útravaló élete folytatásához és ha van valami, ami Oscart érdemel(ne), akkor ez mindenképpen. Értékelésünk: 8 / 10. 

 8_csillag.jpg

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található

belyegkep_uj.jpg

***

5 komment

A 90. Oscar gála és amiért érdemes rá odafigyelni [30.]

2018. március 03. 14:12 - Filmelemző

Március negyedikéről ötödikére virradó éjszaka (vasárnap este), magyar idő szerint március 5-én 02:00 órakor veszi kezdetét a 90. Oscar gála Los Angelesben, a híres Dolby Színházban. Az Amerikai Filmakadémia (Academy of Motion Picture Arts and Sciences [AMPAS]) 6 ezer tagja, összesen 24 kategóriában díjazza a jelölt filmalkotásokat, köztük egy újabb magyar filmet, a Testről és lélekről -t, melyet Enyedi Ildikó rendezett és főszerepeit Borbély Alexandra illetve Morcsányi Géza játsszák. (A jelölés a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában történt). A gála házigazdája: Jimmy Kimmel lesz. A szervezők komoly újításokat vezettek be azért, hogy ne ismétlődjön meg a tavalyi baki, amikor Faye Dunaway és Warren Beatty a Holdfény helyett a Kaliforniai álmot jelentette be legjobb filmként. 

oscar1.jpg

A jelölések közt 5 filmet érdemes nagy figyelemmel kísérni:

  1. A víz érintése (The Shape of Water) - egy különleges dráma, Guillermo del Toro rendezésében egy hidegháborús időkben épült amerikai katonai támaszponton őrzött, furcsa kétéltű lényről, mely szerelembe esik a bázis néma takarítónőjével.  Kicsit mesterkélt és hatásvadász tündérmese, némileg közhelyes klisékkel, de tetszetős kivitelben, megható jelenetekkel elénk tárva egy szokatlan kapcsolat (szerelem?) kiteljesedését. A víz érintése rekordszámú, 13 jelölést kapott az Akadémiától. Ha mindet megnyeri, beelőzi a Titanicot is. 
  2. Dunkirk - Christopher Nolan háborús filmje, a második nagy világégés egyik fontos eseményéről, a franciaországi Dinkirk partjaira szorult 400 ezer szövetséges katona kimentéséről szól. (Kritikánk) A valós történelmi eseményeket több ponton is meghamisító csúsztatva bemutató alkotás fülsértő effektjei dacára sokkolóan tárja elénk a brit és francia katonák elkeseredett menekülésvágyát. A film nyolc jelölést kapott.
  3. Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri) Ez a dráma Martin McDonagh rendezésében, Frances McDormand főszereplésével, egyhangúlag váltotta ki a kritikusok dicséretét és már-már vallásos áhítattal ötvözött leborulását a rendezés és a főszereplőnő előtt. (Kritikánk) Bár ennyire azért nem tökéletes a film, valóban érdekesen mutatja be egy kisvárosi gyilkosság "utóéletét", melyben egy harcias édesanya próbálja felhívni a világ figyelmét lánya brutális meggyilkolására és arra, hogy ennek felderítéséért semmi nem tesz a helyi serif. A film hét jelölést kapott.
  4. Get Out (Tűnj el) - 4 jelöléssel "megpakolt" thriller (horror), az első-filmes Jordan Peele rendezésében, Daniel Kaluuya főszereplésével. (Kritikánk) Furcsa történet egy vidéki farmról, ahová fiatal, életerős színes-bőrű férfiakat csal a szépséges Rose (Allison Williams), hogy aztán ott pszichológiai manipulálás után orvos édesapja agyműtéteket hajtson végre. 
  5. Testről és lélekről - végre újra egy magyar filmért izgulhatunk az Oscar-gálán a Saul fia és a Mindenki után. A történet egy már-már misztikus dráma, melyben egy hétköznapi férfi és nő (egy vágóhíd alkalmazottai) éjszakai álmaikban szerelmes szarvaspárként élik át a boldogságot, miközben nappal szinte közömbösek egymás számára. Reméljük a film megkapja az arany szobrocskát vasárnap este.

oscar2.jpg

Mindezek mellett 6 jelölést kapott a Fantomszál (Daniel Day-Lewis 50-es években játszódó drámája, mely egy felkapott londoni divat-szabó agglegény szerelmi történetét mutatja be), A legsötétebb óra (Winston Churchill második világháborús sztorija), 5 jelölést kapott a Lady Bird (Greta Gerwig rendezte vígjáték egy 23 éves leányzó és édesanyja különös kapcsolatáról, melyet napjaink Kaliforniájában kísérhetünk végig) és a dögunalmasra sikeredett Szárnyas fejvadász 2049 Négy kvalifikációt kapott a Mudbound és a sokat bírált Star Wars - Az utolsó Jedik. De kapott jelölést még az Én - Tonya, (egy amerikai műkorcsolyázónő, Tonya Harding valós történetével foglalkozó fekete komédia Margot Robbie főszereplésével) a Nyomd bébi nyomd és személyes kedvencünk a Spielberg rendezte Pentagon titkai is. Ez utóbbi, egy érdekes hidegháborús krimi, Tom Hanks és Meryl Streep főszereplésével, akik újságírókat alakítanak és az amerikai hadügyminisztérium Vietnami háborúval kapcsolatos titkai után nyomoznak (reméljük kap legalább egy szobrocskát). Jelölték még a legjobb filmre Luca Guadagnino, fiatalokról szóló, Olaszországban játszódó (unalmaska) romantikus darabját, a Szólítsa a neveden -t.

A korábbi évek vitatott ízlésű sikerei után (Harag útja, Kaliforniai álom) kérdéses, hogy a valódi értékeket megfelelően díjazza e az akadémia. A fent kiemelt 4 film (Víz érintése, Dunkirk, Három óriásplakát, Get Out) mindenesetre nem azt jelzik, hogy nem különösebben "finomodott" volna a döntnökök ízlésvilága. 

A végső eredmények vasárnap este derülnek majd ki. A Duna TV éjfél után (0:30-tól) kezdi meg a hétfő hajnalig (5 óráig) tartó közvetítést. Hamarosan kiderül tehát, hogy a legjobb filmre jelölt kilenc alkotás közül melyik győz majd és a több kategóriában jelölt filmek közül melyek "tarolnak". 

De nézzük most a jelöléseket, ezekért a filmekért szoríthatunk:

1.) Legjobb film:

Szólíts a neveden
A legsötétebb óra
Dunkirk
Tűnj el!
Lady Bird
Fantomszál
A Pentagon titkai
A víz érintése
Három óriásplakát Ebbing határában

2.) Legjobb rendező:

Christopher Nolan - Dunkirk
Jordan Peele - Tűnj el!
Greta Gerwig - Lady Bird
Paul Thomas Anderson - Fantomszál
Guillermo del Toro - A víz érintése

3.) Legjobb férfi főszereplő:

Timothée Chalamet - Szólíts a neveden
Daniel Day-Lewis - Fantomszál
Daniel Kaluuya - Tűnj el!
Gary Oldman - A legsötétebb óra
Denzel Washington - Roman J. Israel, Esq

4.) Legjobb női főszereplő:

Sally Hawkins - A víz érintése
Frances McDormand - Három óriásplakát Ebbing határában
Margot Robbie - Én, Tonya
Saoirse Ronan - Lady Bird
Meryl Streep - A Pentagon titkai

5.) Legjobb férfi mellékszereplő:

Willem Dafoe - Floridai álom
Woody Harrelson - Három óriásplakát Ebbing határában
Richard Jenkins - A víz érintése
Christopher Plummer - A világ összes pénze
Sam Rockwell - Három óriásplakát Ebbing határában

6.) Legjobb női mellékszereplő:

Mary J. Blige - Mudbound
Alison Janney - Én, Tonya
Leslie Manville - Fantomszál
Laurie Metcalf - Lady Bird
Octavia Spencer - A víz érintése

7.) Legjobb eredeti forgatókönyv:

Rögtönzött szerelem
Tűnj el!
Lady Bird
A víz érintése
Három óriásplakát Ebbing határában

8.) Legjobb adaptált forgatókönyv:

Szólíts a neveden
The Disaster Artist
Logan: Farkas
Elit játszma
Mudbound

9.) Legjobb idegen nyelvű film:

A Fantastic Woman (Chile)
Testről és lélekről (Magyarország)
The Insult (Libanon)
Szeretet nélkül (Oroszország)
Négyzet (Svédország)

10.) Legjobb animációs film:

Bébi úr
The Breadwinner
Coco
Ferdinánd
Loving Vincent

11.) Legjobb látvány és díszlet:

A Szépség és a Szörnyeteg
Dunkirk
A legsötétebb óra
Szárnyas fejvadász 2049
A víz érintése

12.) Legjobb operatőr:

Szárnyas fejvadász 2049
A legsötétebb óra
Dunkirk
Mudbound
A víz érintése

13.) Legjobb jelmez:

A víz érintése
A Szépség és a Szörnyeteg
Viktória királynő és Abdul
Fantomszál
A legsötétebb óra

14.) Legjobb vágás:

Nyomd, bébi, nyomd
Dunkirk
Én, Tonya
A víz érintése
Három óriásplakát Ebbing határában

15.) Legjobb smink:

A legsötétebb óra
Viktória királynő és Abdul
Az igazi csoda

16.) Legjobb zene:

Dunkirk​​​​​​
Fantomszál
Star Wars: Az utolsó Jedik
A víz érintése
Három óriásplakát Ebbing határában

17.) Legjobb betétdal:

Remember Me (fCoco)
Mystery of Love (Szólíts a neveden)
This Is Me (A legnagyobb showman)
Mighty River (from Mudbound)
Stand Up For Something (Marshall)

18.) Legjobb hangkeverés:

Nyomd, bébi, nyomd
Szárnyas fejvadász 2049
Dunkirk
A víz érintése
Star Wars: Az utolsó Jedik

19.) Legjobb hangvágás:

Nyomd, bébi, nyomd
Szárnyas fejvadász 2049
Dunkirk
A víz érintése
Star Wars: Az utolsó Jedik

20.) Legjobb vizuális effektek:

Szárnyas fejvadász 2049
Star Wars: Az utolsó Jedik
A majmok bolygója: Háború
A galaxis őrzői vol. 2.

21.) Legjobb dokumentumfilm:

Faces Places
Icarus
Last Men in Aleppo 
Strong Island

22.) Legjobb rövid dokumentumfilm:

Edith & Eddie
Heaven is a Traffic Jam
Heroin(e)
Knifeskills
Traffic Stop

23.) Legjobb animációs rövidfilm:

Dear Basketball
Lou
Garden Party
Negative Space
Revolting Rhymes

24.) Legjobb rövidfilm:

Dekalb Elementary
The Eleven O'Clock
My Nephew Emmett
The Silent Child
All of Us

7 komment
Címkék: Oscar-gála

Űrvihar (Geostorm) 2017 - izgalmas akció-thriller, időjárási katasztrófákról [29.]

2018. február 13. 10:51 - Filmelemző

A Dean Devlin - Danny Cannon rendezőpáros látványos és pörgős akció-thrillert "rakott össze" a tavalyi év októberében, ami ugyan alig közepes értékelést kapott csupán az IMDb -n (5,4), mi mégis a jobban sikerült 2017 -es filmek közé soroljuk. A főszerepeket befutott sztárokra bízták, így Gerard Butler mellett Andy Garcia és Ed Harris alakíthatják a sztori kulcsfiguráit. A végeredmény egy katasztrófafilmbe "oltott" krimi lett, agyalós fordulatokkal. 

geostorm.JPG

Hogy mi a jó a Geostromban? Leginkább az, hogy a látvány mellett - mely egyébként önmagában vetekszik a hasonló kategóriájú filmekkel (pl. 2012, Holnapután) - kapunk egy jó kis fordulatokban gazdag, megfejtendő rejtélyekkel teli történetet is. Az egész kiszámíthatatlan és izgalmas, még akkor is, ha a cselekmény váza első pillanatra kicsit elcsépeltnek tűnik.

Adott egy környezeti katasztrófa - időjárási anomáliák sorozata - melyre megoldást találnak a Föld tudósai illetve mérnökei és megalkotnak egy Föld-körüli pályán működő műhold-rendszert (ami szabályozza a bolygó időjárását). Egyszer azonban ez a bizonyos rendszer "megbolondul" és maga okozza a katasztrófák sorozatát. Ekkor a NASA és az USA vezetői rögtön mozgósítanak egy csapatot a bajok felderítésére, mely csapatban kulcsszerepet játszik a műholdrendszer szellemi atyja, az azóta elbocsátott Jake (Gerard Butler). Innentől a film átmegy krimi-thriller keverékébe és egy érdekes nyomozást követhetünk nyomon, mely meglepő végeredményt hoz. Jake segítője saját testvére, Max (Jim Sturgess) és annak csodaszép barátnője, a kormányügynökként dolgozó Sarah (Abbie Cornish), illetve a Bukás című filmből (Hitler utolsó napjai) megismert Alexandra Maria Lara, aki az űrállomás vezetőnőjét alakítja. Mindannyian jól hozzák karaktereiket. Butler végre másik arcát is megmutathatja, hisz ezúttal nem pusztán verő-gyilkoló gépként akciózza végig a filmet, hanem nyomoz, gondolkodik, ironizál és érzéseket mutat be. Ha nem is az évszázad alakítását nyújtja, azért egy közepesnél tényleg jobb akció-thrillerhez mérten meglehetősen jól helytáll.

A filmben láthatunk láva-kitöréseket nagyvárosok kellős közepén, tengeri árhullámokat, melyek a sivatagokat is elöntik, jégesőket, teherautónyi jégtömbökkel és több száz kilométeres forgószeleket, óriási hurrikán-tölcsérekkel. Iszonyúan látványos képek, miközben a "háttérben folyó" nyomozás is fenntartja érdeklődésünket. A Geostorm teljesen leköti agyunkat talányaival és figyelmünket is grandiózus képeinek sorával. Izgalmas, látványos és fordulatos tehát, mely tulajdonságoknál többet nem is várhatunk egy alapvetően akciófilmnek megírt történettől. 

Az Űrvihart ajánljuk katasztrófafilm kedvelőknek, akciómániásoknak és mindazoknak, akik szeretik a műfajok közti "átjárásokat" vagyis ebben azu esetben a látványfilmek és agyalós thrillerek, krimik összevegyítését. Értékelésünk: 7,5 / 10

7_csillag.jpg

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található

belyegkep_uj.jpg

***

3 komment

Miért jó film a Harag (Fury)? [28.]

2018. február 06. 18:06 - Filmelemző

David Ayer amerikai rendező háborús drámája (melyet sokan akciófilmként határoznak meg), igen vegyes fogadtatással került 2014 októberében a hazai mozikba. Ugyanakkor az USA -ban és Nyugat-Európában meglehetősen nagy sikerrel vetítették. (Jelenleg a legnagyobb filmes oldalon, az IMDb -n, 350 ezer véleményező átlagszavazata szerint 7,6 pontot ér, ami ismerjük el: nagyon szép eredmény.) A kritikai hangok egyik része a realitást kifogásolta, míg mások a technikai hibákat és a hatásvadászatot hozták fel a film ellen. Igazából azonban a Fury lényege az 1945 -ös nyugati fronthelyzet hangulatának megragadásában fogható meg. EBBEN zseniális Ayer műve és ez az, ami jóvá teszi az egészet. 

fury1.jpg

A sztori egy amerikai M4 Sherman harckocsi öttagú legénységének néhány küldetését és hősies önfeláldozással záruló végső bevetését mutatja be, mégpedig 1945 áprilisának Németországában.  Spoiler menetesen ennél jobban nem mennénk a történet boncolgatásába, inkább a pozitívumokat emelnénk, ki a címben szereplő kérdésre válaszolva. Miért jó a Fury? Például attól, hogy a bevezetőben említett módon, sikeresen megragadja a háború utolsó napjainak elkeseredett front-hangulatát, a küzdeni akarás, düh és mérhetetlen fáradtság illetve enerváltság érzésének megidézésével.

Ne feledjük: 1945 áprilisában az amerikai katonák már kerek 10 hónapja állnak folyamatos harcban (a Fury legénysége még régebben, hiszen mint kiderül: már Afrikában is bevetették őket), így szinte gyilkológépekké válva, önmagukat vonszolva, lelki sérülésekkel küszködve mennek előre, a parancsokat követve. A film szemléletesen tárja elénk a szereplők tekintetéből sugárzó érzést, mely a "túl sokat láttam" felkiáltással írható le leginkább. A megelőző hónapokban szenvedtek, gyilkoltak és barátokat láttak meghalni, vagyis szinte mindenen átmentek már, amin egy katona csak átmehet. Ennek megfelelően érzéketlenek és több tekintetben elállatiasodottak is. (Bárki az lenne, aki mindazon keresztül menne, amin ők.) Erre az elállatiasodottságra utal az elfogott SS tisztre rontó őrmester viselkedése és az a jelenet is, amikor az újonc közlegényt leteremti, amiért az nem tüzelt az ellenségre és értésére adja: még a gyerekekre is lőnie kell, ha fegyveresen közelítenének hozzájuk. A háború a végéhez közeleg, már csak hetek vannak hátra (május 7-én írják alá, Reimsben a fegyverszünetet), de minden amerikai katona végsőkig kimerült.

Brad Pitt tökéletes választás a harckocsi-parancsnok karakterének megformálására. Megjelenése, elszántságot tükröző viselkedése, határozott fellépése illetve a fiatalabb katonák felé mutatott kegyetlenségig fajuló harciassága a kiégett, de minden áldozatra kész harcos archetípusát idézi elénk. Jól csinálja. Hiteles, eleven az alakítása, ami arra utal, hogy Pitt nagyon is azonosulni tudott karakterével. Ugyancsak kiemelkedő jobbkeze (helyettese) Shia LaBeouf játéka, aki talán ebben a filmben nyújtja legérettebb alakítását. 

fury2.jpg

Ayer nagyon ügyesen bánik a fényekkel, hangokkal, háttérzenével és effektekkel, melyekkel tökéletesen megjeleníti a világháború mocskos, bűzös, nyomorral teli, lángoló, kiégett és minden pontján szenvedést mutató környezetét. A katonák uniformisa koszos, tekintetük fáradt, a levegőben folyton füst terjeng és szinte tapintható a halál. A Fury harckocsi katonái pedig csak teszik amit kell, teljesítik kötelességüket: felszámolják az útjukba eső ellenséges lövegeket, harci egységeket, lőállásokat. És mennek előre, nap nap után. A film érdekes jelenete, a német Tigris harckocsival vívott párviadal, melyben a sokkal fejlettebb német páncélost találékonysággal és ügyességgel győzik le. A scene hűen érzékelteti a szövetséges katonák Panzer VI. (Tigris) iránt érzett babonás félelmét, mely nem volt teljesen alaptalan, hiszen az 56 tonnás, 88 mm es löveggel ellátott monstrumok majdnem dupla akkora erőt képviseltek, mint az alig 30 tonnás Shermanok. (Sőt a harctereken 4-5 vagy akár 6 Sherman sem mindig tudott legyőzni egyetlen Tigrist.)

A végső bevetés egy kereszteződés védelme, melyet makacsul tartanak mindenáron. Heroikus a küzdelmük még akkor is, ha ennél a jelenetnél valóban sérül némileg a realitás és hitelesség. És mégis azt érezzük: ott vagyunk a srácokkal mi is, azt érezzük, amit ők, úgy szenvedünk, ahogyan ők szenvednek. Átélhető, katartikus az egész, valódi filmélményt nyújtva. 

Ami a végső mondanivalót illeti: Ayer nem rág a szánkba semmit, inkább hagyja, hogy maga a hangulat beszéljen helyette. Működik a dolog, hiszen "megmerítkezünk" a háború borzalmaiban, átérezzük a katonák fáradtságát, hősiességét, elkeseredett küzdeni akarását, majd megfogalmazódik bennünk a gondolat:

"... az ilyen embereknek köszönhetjük a békét, melyet generációnk készen kapott, míg ők az életüket adták érte..." 

A Fury egy jól elkészített háborús film, erős karakterekkel, jól kidolgozott látványvilággal, értékelhető mondanivalóval és nem hibátlan, mégis katarzist kiváltó realitással. Ajánljuk a háborús filmek kedvelőinek, Brad Pitt rajongóknak, tank-őrülteknek és főleg a hősies, önfeláldozó sztorikat szerető filmmániásoknak.  Értékelésünk: 8 / 10 pont!

8_csillag.jpg

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

A film adatlapja a MAFAB oldalán itt található!

belyegkep_uj.jpg

***

 

34 komment
Címkék: Brad Pitt Harag Fury

Szárnyas fejvadász 2049 - más megközelítésben [27.]

2018. január 29. 10:38 - Filmelemző

Az eredeti, Ridley Scott féle, 1982 -es Blade Runner első fogadtatása 35 évvel ezelőtt inkább vegyesnek volt nevezhető, mint egyértelmű sikernek, ám később valóságos kultuszfilmmé nőtte ki magát, idővel pedig óriási rajongótábora lett. Mindez főleg a film színészeinek volt köszönhető, vagyis az akkoriban 40 éves Harrison Ford, a csodaszép Sean Young és az Őrült Stone -t csak 10 évvel később leforgató Rutger Hauer szuggesztív játékának. Amellett valahogyan hatott a nézőkre az a kitalált világ, a maga replikánsaival és az emberi mibenlét kérdéseit feszegető felvetéseivel. Aztán tavaly "leporolták" a történetet és a Warner Bros úgy döntött: elkészítik a sztori folytatását. A rajongók persze örömmel fogadták a hírt, bár sokaknál beárnyékolta az örömöt, hogy a rendezést a lassú filmekről elhíresült (mondjuk ki: unalmas produkciókat készítő) Denis Villeneuve -re bízták. Ez volt az első rossz hír, a második pedig, hogy a főszerepet a nők kedvence (nyálland, La La Land főszerepét játszó) Ryan Gosling kapta. 

blade_runner.JPG

Ezek után türelmetlenül vártuk 2017 októberét, hogy végre megtudjuk: mit hozott össze a Villeneuve - Gosling páros? (Ugyan producerként bevonták a 80 éves Ridley Scottot is, de tegyük hozzá: de nem sokat osztott - szorzott a "jelenléte".) A végeredmény megosztotta (és megosztja ma is) a rajongókat: Blade Runner hard core fanok egy része szerint a folytatás méltó lett a 82 -es előzményhez, míg a mozinézők nagyobbik része szerint - és ide tartozunk mi is - meg sem közelíti azt. Hogy mi a baj vele? Először is maga a rendezés, mely irreális, természetellenes és hatásvadász világot mutat meg a nézőknek, melyben szinte az összes szereplő replikáns (a főhőssel együtt), ahol mindenki mesterkélten viselkedik, ahol nem létezik mosoly, vagy nevetés és ahol az emberi viselkedés torz, érzelemmentes sivárságból áll. Persze mondhatnánk erre, hogy ez egy disztópikus jövőbeni világ, melyet éppen ilyennek álmodott meg a rendező. Csakhogy ki hiszi el Villeneuve -nek, hogy 30 év múlva (2049-ben) a milliomosok élettelen betonházakban élnek majd, hogy mindenki elfelejt normálisan viselkedni, hogy eltűnik a jókedv, vagyis mindaz, ami emberivé tehetne bennünket? Valahogy túl művi az egész, amin az sem segít, hogy a főszereplők a mimika teljes kiiktatásával, faarccal tolják végig a filmet.

A Szárnyas fejvadász 2049 egy nyomasztó, sivár, idegesítő és holt unalmas alkotás, melyet csak a megszállott Blade Runner rajongók tudnak maradéktalanul élvezni (bár tuti, hogy még nekik is kell hozzá némi mazochizmus). Ami engem illet kétszer aludtam be rajta (egy - egy percre), pedig délután néztem meg és még egy ebéd utáni kávé is volt bennem. Tény: Villeneuve stílusát továbbra sem sikerült megszeretnem és nem tetszett, hogy egy műanyag hatásvadászattá silányította gyermekkorom egyik kedvencét.

Ami a szereplőket illeti: szegény Gosling küzd, mint disznó a jégen, de nincs könnyű helyzetben, hiszen karaktere nem nagyon igényli a nagyívű színészi játékot. Azért amit tud megtesz: keményen néz a kamerába és egy - két alkalommal ügyesen verekszik. De Villeneuve még ebben sem könnyíti meg a dolgát, hiszen a Szárnyas fejvadász 2049 -ben alig van akciójelenet. Leginkább Hans Zimmer effektjeit halljuk (hogy hangulatba kerüljünk) és a mérhetetlenül vontatott jeleneteket bámuljuk. Ami értékelhető, az a film fényképezése, kamera használata, színvilága, mely alapján egy oktatófilm is lehetne kezdő operatőrök, vágók, és vizuális szakemberek számára. A többi szereplő sem nagyon tud érvényesülni (mondjuk ilyen forgatókönyv és rendezés mellett csoda is lenne, ha sikerülne nekik): Harrison Ford rövidke alakítást nyújt, Jared Leto láthatóan nem találja a szerepben önmagát, a többiek pedig fel sem nagyon tűnnek.

blade_runner2.JPG

Az egészből nagyon hiányzik egy egész sereg dolog: a fantázia, az erős karakterek megléte, a szenvedély, a titokzatosság, a kiszámíthatatlanság és legfőképpen az emberi természetesség és hihetőség. Nagyon jót tett volna a sztorinak egy valódi női karakter is, amit az 1982 -es verzióban Sean Young meg is jelenített. A 2017 -es részben Ana de Armas kimondottan csinos nő, ahogyan Mackenzie Davis is, de valljuk meg: egyikükre sem emlékszünk a film megtekintése után 10 perccel. Ami a mondanivalót illeti: "átjön" ugyan a film végére, de kicsit szájbarágós és mesterkélt ez is, Villeneuve nem tudta úgy átadni, ahogyan Scott 35 éve.

A Szárnyas fejvadász 2049 -et egyáltalán nem javasoljuk a mozgalmas, akciódús filmek kedvelőinek (ők falra másznának tőle) és az elgondolkodtató, gazdag mondanivalójú filmekre vágyóknak sem. Leginkább a Ryan Gosling fanok járnak jól a megtekintésével, ha bedobnak előtte egy kávét (esetleg energiaitalt) elalvás ellen. Értékelésünk: 4 / 10

4_csillag.jpg

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található

belyegkep_uj.jpg

***

10 komment

Hegyek között - egy romantikus, túlélős kalandfilm [26.]

2018. január 13. 11:27 - Harper.

Megható és érdekes film lett a 2017 -es The Mountain Between Us, Kate Winslet és Idris Elba főszereplésével. Az alaptörténetet Charles Martin azonos című regénye adta, míg a rendezés Hany Abu-Assad nevéhez kötődik. A film műfaja: "romantikus-túlélős kalandfilm", ami tökéletesen fedi valóságot, hiszen a kaland a romantika és a túlélés is nagyjából azonos arányokban érzékelhető a történetben. Ugyanakkor van ebben a filmben még valami más is, ami nehezen megfogható, de kétségtelenül hatással van ránk és valahol a pszichológia területén keresendő. Két egymásra utalt, halálra ítélt ember kapcsolata, akik együtt kerülnek egy tökéletesen reménytelen helyzetbe, majd egymást segítve, biztatva és többször is megmentve, hihetetlen küzdelmek árán kevergőznek ki belőle (a csodával határos módon).

hegyek_kozt.jpg

Első olvasatra mindez elcsépelt és a filmvásznon sokszor "elsütött" sztorinak, sőt csipetnyi hatásvadászatnak tűnik, ... HA ... nem Kate Winslet és Idris Elba játszanák a főszerepeket. De velük valahogy működik a történet. Hogy mitől különleges az egész? Egyrészt attól, hogy a bemutatott karakterek elvben soha nem szerethetnének egymásba - egyikük frissen vesztette el rákbeteg feleségét, másikuk meg éppen nősülni készül - mégis megtörténik. A hihetetlen élni akarás, az elkeseredés, az állandóan újraéledő remény, a másikra való utaltság és a hősiesség az, ami egy hatalmas hullámként emeli magasra a két ember érzelemvilágát és juttatja át őket a helyzetükből adódó gátakon. EZ az, ami elgondolkodtatja a nézőt és ami széppé teszi a sztorit. 

Spoileresen folytatom. A férfi neurológus orvos, a hölgy újságíró. Mindketten Idahoba utaznak (egyikük egy orvos-kongresszusra, a másikuk egy fotózás kedvéért) majd dolguk végeztével hazafalé igyekeznek, a keleti partra. Ám a menetrendszerű járat nem indulhat el (az időjárás miatt), így egy kisebb gépet bérelnek, mely vállalja a felszállást. Sajnos azonban a pilóta agyvérzést szenved a levegőben és lezuhannak, mégpedig a lehető leginkább elhagyatott vidéken, hatalmas, hóval borított hegyek között. A helyzetük reménytelen: a gép farka - benne a helyzetjelző adóvevővel - leszakadt (és működésképtelen lett), vagyis nem találhatnak rájuk, élelmük pedig alig akad és mérföldekre sincs lakott terület (ráadásul meg is sérültek). A férfi és a nő, a pilóta kutyájával (Labrador retriever) napokig várják kimentésüket, végül elindulnak, hogy valami módon lejussanak a hegyről és megmeneküljenek. Útjuk, kétségbeesett kecmergés, amely alatt folyamatosan egymást biztatják, ... és ... egymásba szeretnek. 

A film kétharmada a főszereplők küzdelmeit mutatja be a túlélésért, majd a történet utolsó harmada már a megmenekülésük utáni időszakot tárja elénk. Mindketten ott próbálják folytatni életüket, ahol az megszakadt, de állandóan eszükbe jut a másik. ... Mert ... valami történt köztük ott fent a hegyen. Valami, ami az önfeláldozás, a szerelem és az odaadás nagyon ritka, nemes "elegyével" ajándékozta meg őket, és amely egy ember életében talán ha egyszer élhető át. A film vége nagyon megható és gyönyörű keretbe teszi a történetet, mentesen minden mesterkéltségtől. 

A Hegyek között egy szép film, két nagyszerű színész játékával, gyönyörű tájak bemutatásával (Vancouverben vették fel a jelenetek nagy részét) és érzelmek sokaságát átélve. Aki őrült izgalmakra, látványos akciójelenetekre vágyik, annak talán csalódást hozhat, de a romantikus történetek kedvelői nem fognak csalódni. Értékelésünk: 7 / 10

7_csillag.jpg

Ha tetszett, várunk a Facebook oldalunkon is!

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található

***

belyegkep_uj.jpg

2 komment

Az elmúlt évek legjobb Liam Neeson filmje - Unknown (2011) [25.]

2018. január 05. 15:55 - Roger Ebert

Lelkes Liam Neeson rajongóként, mindig is nyomon követtem az idén már 66 éves ír-amerikai színész munkásságát és többször láttam szinte minden filmjét. Ezek közül az elmúlt 10 évet vizsgálva a 2012 -es Fehér pokol és a 2016 -os Némaság illetve az Elrabolva filmek mellett magasan kiemelkedik Jaume Collet-Serra 2011 -es rendezése, az Unknown (nálunk: Ismeretlen férfi címen került a mozikba).

liam_neeson1.jpg

A mű rövid elemzése előtt azonban a napokon belül mozikba kerülő legújabb Liam Neeson film, a "Nincs kiszállás" (The Commuter) - melyet mellesleg szintén Jaume Collett-Serra rendezett - megérdemel egy pár mondatos visszatekintést a színész szakmai múltjára. Neeson legelőször az 1984 -es Bountyban tűnt fel a nagyközönség számára (negatív szerepben), majd következett az 1986 -os Misszió és az 1992 -es Felhők közül a nap, mely utóbbiban náci tábornokot alakítva mutatta meg karizmatikus alkatát. Az igazi bizonyítás azonban 1993 -ban következett, amikor Spielberg elkészítette a Schindler listáját, melyben Neeson óriásit alakított. Ugyancsak kiemelkedő és emlékezetes színész-teljesítmény volt Michael Collins karakterének megjelenítése 1996 -ban, Neil Jordan kevésbé ismert, (az írek függetlenségi harcáról szóló) drámájában. A következő időszak számtalan kisebb szereppel érkezett a színész életébe - Star Wars - Baljós árnyak, Az átok, Igazából szerelem, Batman: Kezdődik, Mennyei királyság - majd jöttek sorban az Elrabolva filmek: 2008 -ban, 2012 -ben és 2015 -ben. Közben 2010 -ben a Szupercsapat egy kitűnő lehetőség volt Neeson számára, hogy bebizonyítsa: még akciósztárként is lehet intellektuális alakítást nyújtani olyan kisugárzással, ami csak nagyon kevesek sajátja Hollywoodban. Viszont a 2014 -es Sírok között és a 2015 -ös Éjszakai hajsza inkább átlagos, mint kiemelkedő akciófilmeket jelentettek Neson pályafutásában.

És most az Unkonwn -ról, melynek műfaja: akciófilm, de krimi történetnek is felfoghatjuk, fordulatossága, rejtélyes történetfűzése, érdeklődést fenntartó lendületessége és meglepetéseket tartogató scriptje miatt. A spanyol származású Jaume Collet-Serra eddigi összes rendezésében a feszültségkeltés mesterének bizonyult (lásd: Non-Stop, Éjszakai hajsza, Viasztestek, Zátony) és Liam Neesonnal is jól működő párost alkottak közös munkáik alkalmával. Mindezen tulajdonságok pedig az Unknown -ban is szépen megmutatkoztak: a film kezdetektől (szinte az első percektől) feszültséggel teli rejtélyeket vonultat fel Liam Neeson pedig tökéletes hitelességgel, a karakterbe illeszkedő könnyedséggel alakítja a történet központi figuráját. 

liam_neeson2.jpg

A sztori egyszerűen kezdődik - vigyázat: némi spoilerrel folytatom - adott egy házaspár, akik Berlinbe érkeznek egy tudományos konferenciára, ám elszakadnak egymástól és a férj autó-balesetet szenved. A főhős, Dr. Martin Harris (Liam Neeson) pár nap után tér magához, ám rá kell ébrednie: valaki más bújt bőrébe és saját felesége (Elizabeth - January Jones) sem akarja felismerni. Kezdetét veszi egy megdöbbentő hajsza: a férfi menekülése a rá vadászó bérgyilkosok elől, miközben nyomozni kénytelen valódi kilétének felderítése érdekében. Közben megismerkedik a csodaszép taxislánnyal, Ginával (Diane Kruger) és a exügynök, korábbi Stazi tiszt Jürgennel (Bruno Granz - aki a Bukásban Hitlert alakította). 

Az egész történetfolyam lendületes, izgalmas, számtalan fordulatot tartalmazó és kiszámíthatatlan. Végig együtt izgulhatunk a főhőssel, aki lépésről lépésre haladva kerül egyre közelebb az igazsághoz. Amikor pedig már azt hisszük, hogy megvan a megoldás: jön egy újabb csavar és minden a feje tetejére áll (a csattanó is nagyot szól). A film forgatókönyve, története és rendezése sokban emlékeztet Roman Polanski 1988 -as thrillerére, az Őrület -re, melyben Harrison Ford egy Párizsba utazó orvost alakít, akinek felesége tűnik el a nagyvárosban nyomtalanul. Az idegen európai nagyvárosokban "elveszve" és kiszolgáltatva nyomozó hétköznapi - de magasan képzett - középkorú családapa (köztiszteletben álló férj) motívuma közös pont és átélhető, átérezhető téma a mozivásznon is.

Az Unknown egy kimondottan jó film, remek forgatókönyvvel, színvonalas rendezéssel és szuper alakításokkal. Neeson hitelesen hozza a kétségbeesetten nyomozó átlagember karakterét, Diane Kruger pedig Boszniából Berlinbe menekült taxislány figuráját, aki akaratlanul keveredik a történetbe. (Szexis és gyönyörű ezúttal is.) Értékelésem átlag feletti, még akkor is, ha az Unknow nem az évszázad (vagy évtized) filmje és egy percig sem számíthatott Oscarra. Ugyanakkor szórakoztató és izgalmas mindazok számára, akik szeretik a fordulatokban gazdag akciófilmeket. 8 / 10 pont.

8_csillag.jpg

Ha tetszett, várunk a Facebook oldalunkon is!

A film adatlapja a MAFAB oldalán itt található!

***

belyegkep_uj.jpg

Szólj hozzá!

Utazók (2016) - egy önmagánál többet jelentő sci-fi dráma [24.]

2018. január 04. 00:02 - Harper.

A tehetséges, norvég származású, (de jelenleg az Egyesült Államokban élő) rendező, Morten Tyldum (Kódjátszma) különleges filmet készített 2016 -ban, mely az Utazók (Passengers) címet kapta. Műfaját sokan vitatták, - egyesek kalandfilmnek, mások sci-finek, megint mások romantikus drámának, vagy a felsoroltak "keverékének" (pl. sci-fi dráma) tartva - ami rögtön el is árulta a filmről, hogy a premier-bemutatóját követő "zajos siker" elmaradása ellenére sem hétköznapi alkotás. Ez volt az a "munka" melyre 2017 januárjában (épp most egy éve) teljesen más várakozásokkal ültek be a mozinézők, mint amit végül "kaptak". A legtöbben ugyanis valamiféle sci-fi horrort reméltek a történettől, a gyönyörű Jennifer Lawrence temérdek pucérkodásával, jó sok akcióval és látványos űrjelenetekkel (esetleg szörnyekkel). Aztán hideg-zuhanyként jött a felismerés: ez egy néhány szereplős lélektani film az emberi természetről, szerelemről, önzésről, ragaszkodásról, mégpedig drámai elemekkel, kamarafilmként leforgatva. Nyilvánvaló volt sokakban a csalódás, ugyanakkor az igényesebb, látvány-blockbusternél többre vágyó nézők azonnal felfigyeltek a történet értékeire is, illetve a rendezés és forgatókönyv különleges kivitelére.

utazok_1.jpg

Mitől olyan magával ragadó a sztori? Attól, hogy alapvető emberi mivoltunkat mutatja meg egy sajátos szemszögből,  miközben sebként szakítja fel bennünk a mélyen eltemetett önzés, kegyetlenség, önfeláldozás és szerelem korlátait. Ez a film olyan kényelmetlen kérdésekkel szembesít bennünket, mint, hogy képesek lennénk e a magunk boldogulásáért, másokat reménytelenségbe taszítani, vagy feláldoznánk e életünket azért, akit szeretünk, illetve a szabadság és szerelem választási mérlegén merre billenne életünk ingája, ha váratlanul kezünkben kerülne az azonnali döntés kényszere? A film főszereplői: Jim Preston (Chris Pratt) és Aurora Lane (Jennifer Lawrence) ilyen dilemmákkal néznek ugyanis szembe. És azt kell mondjam: nagyon jól csinálják. Jennifer Lawrence talán egyik filmjében sem tudott ennyi érzést átadni 116 percben, hiszen látjuk őt szerelmesen, megrendülten, rettegve, gyűlölködve, kiszolgáltatottan, elkeseredetten, csábítóan (szexisen), majd odaadóan. Chris Pratt játékát sok bírálat érte és tény, hogy Jennifer mellett afféle "mellékszereplőnek" tűnik, valójában a színésznő magával húzta és így teljesítményének végső mérlege egyáltalán nem rossz (sőt némely jelenetben egyenesen szárnyalóan meggyőző). 

A sztoriról szerintem spoiler mentesen is elárulható annyi, hogy egy hatalmas űrhajón játszódik, melyen 5 ezer hibernált ember utazik 120 éven keresztül egy igen távoli bolygóra, ám közülük ketten felébrednek az út során. Ennyi információ egy évvel a premier-bemutató után akkor is "szembe jön velünk", ha nem akarjuk. A környezet természetesen sci-fire emlékeztető, ám az alaphelyzet drámát mutat, még akkor is, ha a történet végén kalandfilmes jelenetekre is sor kerül. A forgatókönyv író, Jon Spaihts és a rendező, Morten Tyldum egy nagyon erős filmet raktak össze, olyan kinézissel, mely sokáig az emberben marad.

Már ha képes érzékelni és feldolgozni a film érzelmi rezonanciáit. Mert az nem mindenkinek sikerül. Akik leginkább bírálták (túl azokon, akik sima szörnyes sci-fire számítva csalódtak) nem tudták befogadni a történetben rejlő megrendítő dilemmákat. Sokan ilyenkor elzárkóznak (kinyílni mindig veszélyes, hiszen ilyenkor az is betalálhat, amitől félünk) néhányan pedig egyszerűen nem szenzibilisek a sztori mélységeire. 

Mégis azt kell mondjam - bár nem mindenkinek való - az Utazók egy valódi filmélmény és érzelmi hullámvasút, amire érdemes felülni 116 perc erejéig. Akár most, éppen egy évvel az első mozibemutatók után is. 

8_csillag.jpg

Ha tetszett, várunk a Facebook oldalunkon is!

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található

***

belyegkep_uj.jpg

 

 

4 komment
Címkék: Utazók