Jól indul az egész sorozat, és az első két rész alapján az ember felkészül arra, hogy kap majd egy izgalmas, xenomorfokkal teli horrort, hasonló színvonalon, mint az 1979-es és 1986-as klasszikus részeknél. Aztán kb. a harmadik résztől szembesülünk azzal, hogy itt bizony nagyon más színvonal lesz várható.

A sztori beszűkül, a címben szereplő Föld helyett a xenomorfok csak egy bizonyos szigetre korlátozódnak (és az egyes részek többsége is csak itt játszódik). Ráadásul a fókusz is lekerül az Alienekről: egyrészt az úgynevezett hibridek kerülnek előtérbe, mint a legfőbb karakter, Wendy (Sydney Chandler) esetében, másrészt új lények kapnak fontos szerepet, mint a sokszemű poliplény, az űrlegyek és az emberevő űrvirág ... stb. Mintha a xenomorfok már nem is lennének elegendőek.

Az ötödik epizód kicsit kiemelkedeik a többi közül, mert megidézi a 79-es Nyolcadik utas: a Halált és magyarázatot ad a Földre lezuhanó űrhajó katasztrófájára is. Ami a szereplőket illeti: Sydney Chandler jól játszik, de a többiek éppen csak átlagosak, még Timothy Olyphant is, aki elvben húzónév a stáblistán. Richa Moorjani az ötödik rész egyik kulcskarakterének bőrében emlékezetes, csak éppen őt meg nem látjuk utána viszont (ami óriási hiba a készítőktől).

A sorozat vége már-már a gagyi határát súrolja: a Prodigy-sziget xenomorfja teljes egészében Wendy házi ölebe lesz, akit a hibrid-lány távirányít, és ha ügyes, akkor meg is simogat. A végső értékelés maximum három csillag lehet, nem több, mert nem egy Alien-élménnyel leszünk gazdagabbak, hanem egy katyvasszal.

A 2009-ben 50 évesen elhunyt Michael Jackson egyrészt zseniális énekes-táncos volt, a másrészt viszont megosztó személyiség, aki soha nem tudta teljesen lemosni magáról a pedofília gyanúját és vádját. Pedig személy szerint meggyőződésem, hogy nem volt pedofil, csupán megmaradt érzelmi és értelmi szinten is a tizenéves kamaszok szintjén. Antoine Fuqua filmje is nagyjából ezt sugallja, hiszen részletesen bemutatva Michael gyermekkorát (erőszakos és elnyomó apja árnyékában) azt az összegző benyomást artikulálja felénk, hogy Michael Jackson infantilis személyiség volt, aki még húszas éveiben is plüssjátékokkal játszott és különleges állatokkal barátkozott emberek (és lányok) helyett.

Jaafar Jackson ideális a szerepre, még külsőleg is nagyon hasonlít a sztárra. Valamilyen érthetetlen okból a film csupán Michael 30 éves koráig megy el, így nem látjuk karrierje csúcsán és pedofíliával meggyanúsítva. Elképzelhető, hogy készül majd egy folytatás, bár akkora nagy elsöprő sikert azért nem aratott. (Jelenleg az IMDb-n 7,5 ponton áll 147 ezer szavazat alapján, ami nem rossz, de nem is egetrengető.)

Kiemelendő még a Michael apját játszó Colman Domingo zseniális alakítása. A filmben több nagy Michael Jackson-sláger is felcsendül, például az 1982-es Billie Jean, mely annak idején hatalmas világsiker lett, és amelyet ő maga írt. Pozitívum a főszereplő és apja játéka, pozitívum a sok dal. Negatívum, hogy aránylag keveset tudunk meg Michael Jackson táncos múltjáról (noha tánclépései majdnem ugyanolyan híresek voltak, mint zenéi). Negatívum a kissé vontatott tempó és az elnyújtott vetítési idő is (127 perc). A végső összegzés azonban így is erős négy csillag és 80 százalék, mindenkinek ajánlom, aki szerette a sztárt annak idején.

A második világháborúban járunk, a film kezdetén 1941 novemberében Moszkva közelében. A nácik folyamatosan törnek előre a szovjet főváros felé. Aztán kibontakozik egy történet, melyben nem sokat törődtek a realitásokkal és a hihetőséggel. A rendező, Aleksey Sidorov egy olyan propagandajellegű filmet készített, melyben a szovjetek sztár tankja, a T-34 legyőzhetetlen, legénysége pedig csupa hősökből áll.

A sztori középpontjában álló harckocsilegénység, élükön Nyikolaj Ivuskin alhadnaggyal (Alexsander Petrov), az egész film alatt sorra arat győzelmeket a németek felett. A történet legelején Ivuskin feltartóztat egy egész századnyi németet egyetlen T-34-el, majd szembeszáll a náci harckocsikkal is, melyek többségét ugyancsak kilövi. Végül elfogják ugyan, de csak nagyon nehezen. A fogságot Németországban tölti ugyan, de trükkös módon meglép egy odaszállított orosz T-34-el.

Kihasználja nagy ellenfele, Klaus Jager SS-ezredes tervét egy szimulált harckocsi csatáról, és éles lőszert szerezve kitör a táborból. Átdübörög tankjával Németországon, majd eléri a cseh határt. Persze mindez nem sikerült volna a legénysége nélkül, akik az akkori orosz társadalom archetípusaiból vannak kiválogatva. Pozitívum a látvány, a sok kameraforgás, a rengeteg felvétel a T-34-es tankokról, negatívum a rengeteg hiteltelenség. Többek között az, hogy a T-34 minden ellenséges tankot elintéz, miközben soha nem tudják kilőni és, hogy simán kijut Németországból az egész német hadsereg orra előtt, és egyetlen repülőgépet sem küldenek rá. Összességében ahogyan blogom is beállítottam: 3 csillagos, 60%-os film.

Az Alien franchise mindig is megosztó és különleges világ volt. Jelenleg is az a helyzet, hogy legrégebbi eredeti részek népszerűsége a legnagyobb: az 1979-es A nyolcadik utas az IMDb-n 8,5 ponton áll, az 1986-os A bolygó neve pedig 8,4-es szinten szerepel. Ezek után jön egy szakadék, majd a Prometheus 7,0 ponttal érkezik (667 ezer szavazattal). Az összes több rész 7 pont alatti.

A Romulus pontozása még sokat változik: egyelőre 171 ezer voks után még 7,2-es értékelésű (de ez még biztosan menni fog lefelé). Ezek alapján bukásnak semmiképpen sem lehet nevezni, noha az is egyértelmű, hogy a franchise eddigi 9 részét nézve a középmezőnyben lesz a helye. Ami személyes véleményemet illeti: akadnak előnyei és hibái is. Előny nálam a fiatal karakterek sora (nekem ugyanis kifejezetten tetszett, hogy ezúttal huszonéves fiatalokkal csinálták meg az egészet), illetve a film második szakasza a végső jeleneteket kivéve, melyben felbukkan a 3 perc alatt 3 méteresre növekvő hibrid lény.

Negatívum a film első szakasza, a túl sok facehugger és a túl nagy fókusz, a hol ide, hol oda álló szintetikussal. Ez nekem inkább idegesítő és hiteltelen is. A színészi alakítások közül egyedül a főszereplő leányzó emelkedik ki, bár a kiemelkedés nem biztos, hogy szerencsés szóhasználat, tekintve, hogy Cailee Spaeny mindössze csak 152 centi. Nálam viszont hiteles a játéka, és tud újat is vinni az egészbe. Mindent egybevéve a sztori kidolgozott, nekem bejött, hogy kapunk logikus választ arra, hogy miként kerülhettek xenomorfok az elhagyatott űrállomásra. A látványvilágban lehettek volna kicsit innovatívabbak, bár az Alien-savba lebegés új ötlet a filmben. Az alakítások átlagosak (kivéve az említett hölgyet), a zárás pedig gagyi. Így mindent egybevéve a Romulus 3 csillagos, közepes film 60%-os értékeléssel.

Az Élősködők című 2019-es, 4 Oscart bezsebelt koreai dráma óta tudjuk, hogy érdemes odafigyelni a koreai filmekre. (Amikor "Koreait" mondunk, akkor mindig Dél-Koreára gondolunk természetesen, nem pedig az északi kommunista diktatúrára.) Az eredeti címén "Squid Game", itthoni nevén "Nyerd meg az életed" egy meghökkentő és véres akció-dráma egy szürreális játékról, melyben sorra halnak meg a szereplők. A Netflix tűzte nem régiben műsorára és azóta népszerűségi, nézettségi rekordokat döntött mindenhol. Bevallom én is a sorozat hatása alá kerültem és szinte egy szuszra néztem végig mind a 9 részt.

A kép forrása: polygon.com

A helyszín részben Korea fővárosa a közel 10 milliós Szöul, részben pedig egy sziget valahol a tengeren, ahol több hatalmas épületben szobák, termek, cellák és pályák biztosítják a színteret a halálos játékokhoz. Az erőszak mindent ural: a játékosok ugyan önszántukból jelentkeznek az egészre, ám onnantól, hogy elkábítva az említett szigetre viszik őket már fegyveresek kísérik minden lépésüket és ha veszítenek egy-egy megmérettetésen az azonnali fejbe-lövést soha nem kerülhetik el.

Az illegális küzdelem mögött (kezdettől sejthető módon) milliárdosok állnak, akik úgy szórakoznak, hogy mások élet-halál harcát nézik végig különböző játékokban, melyek többnyire csak ügyességet és szerencsét (kevésbé fizikai erőt) követelnek meg a résztvevőktől. A szigorú fegyelmet piros kezes-lábasba öltözött álarcos őrök tartják fenn, akik között kör jelet viselő dolgozók, háromszög jelet viselő katonák és négyszög jelet viselő vezetők is akadnak. (Magát a squid játékot is ez a három alakzat szimbolizálja.) A hierarchia csúcsán egy fekete ruhás, fekete álarcos vezér áll, aki fontos ügyekben kimondja a végső szót. Mint több jelent is bizonyítja az őrök sem ismerik egymást, sőt a játékok idejére maguk is foglyok szűk cellákban, ahová mindig vissza kell térniük egy - egy nap végén. (Bár valószínűleg ők pénzt kapnak szolgálataikért és természetesen nincsenek életveszélyben sem, csak akkor ha megszegik a szabályokat.)

A kép forrása: filmsor.hu

A sorozat központi figurái a játékosok, azok közt is elsősorban azok, akiket közelebbről is megismerünk és akik baráti szövetségre lépnek a túlélésükért (lásd fenti képet). Közös bennük, hogy mindannyian végzetesen eladósodtak és kisiklott az életük. Egyikük az édesanyja nyakán élősködik, miközben az alvilág fenyegeti milliós tartozásai miatt, másikuk ugyan egyetemre járt és fényes jövő előtt állt, ám milliárdos tartozást gyűjtött össze, harmadikuk pakisztáni menekült, akinek egy vasa sincs és a játéktól remél esélyt egy új jövőre, negyedikük egy 77 éves bácsi agydaganattal, végül ötödikük egy csinos Észak-Koreából elmenekült lány, aki szinte egész családját elvesztette. Helyzetük reménytelen ám gondjaik nagy részét a játék befejezőinek felkínált mesés vagyon megoldaná. EZ az oka annak, hogy alávetik magukat a megalázó játékoknak, melyben könnyen meg is halhatnak.

A játékok főleg ügyességet igényelnek, ám mindegyik szinte megfelezi az indulók számát: tucatjával halnak ugyanis bele a megpróbáltatásokba. A végkifejlet egymás után hozza a meglepetéseket, fordulatokat és megdöbbentő fejleményeket. A Squid Game egy meghökkentő produkció, mely egyszerre kavarja fel lelkivilágunkat és késztet bennünket elgondolkodásra: valóban lehetséges volna mindez a mai világunkban? Lehet több száz embert egy hátborzongatóan kegyetlen játék szolgálatába állítani 455 versenyzőt meggyilkolva a legügyesebb három kiválasztásáért, pusztán szórakozásból, néhány nagyon gazdag milliárdos szórakoztatására? A válasz szembesít bennünket egy nyugtalanító érzéssel: igenis lehet, hiszen a film életszerű realizmussal mutatja be nekünk az egész végrehajtását. A piros kezes-lábasban lévők mindenfajta lelkiismeret-furdalás nélkül lövik sorra fejbe a veszteseket végig a sorozat alatt.

A kép forrása: thewrap.com

Bár a legvégső epizód és a zárás életszerűség tekintetében meglehetősen problémás (értsd: egy ilyen élet-halál küzdelem végső győztese egészen biztosan nem úgy viselkedik, mint ahogyan a filmben látjuk), a gondolat-ébresztést azért megkapjuk: a kisiklott egzisztenciájú, vesztes és kudarcokkal teli életet élők közt is akadnak különleges emberek, nagyszerű egyéniségek és nagyszívű lelkek. Épp, mint a filmbeli Seong Gi-hun, a kalap leemelést érdemlő Jung-Jae Lee alakításában.

A Squid Game csak erős idegzetűeknek való, mert rengeteg a vér, a kegyetlenség és gyilkolászás az egyes részek alatt, bár ugyanakkor kapunk más típusú emberi éréseket is nagylelkűség, hősiesség és bajtársiasság bemutatásával, rengeteg elgondolkodni valóval. Értékelésem erős 85%. 

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

2021.10.10.19:28

A Vadászat (The Hunt) az idei év egyik legnagyobb meglepetésfilmje, mely Quentin Tarantino munkásságának nyomdokain haladva (némi Robert Rodrigez "beütéssel") sajátos fekete humorral fűszerezett véres horror-drámát mutat be nekünk. A cselekmény inkább akciófilmes jellegű (kivitelezésében), az alaptörténet dráma-krimi, a jelenetek többsége pedig morbid humorral leforgatott horror (vagy inkább thriller). A rendező: Craig Zobel, akinek nevét a Vadászat után alighanem érdemes lesz megjegyeznünk.

kép forrása: port.hu

A történet lényege (spoiler nélkül, csak a promotálásból kitaláltakat összefoglalva): adott egy liberális felfogású, globalista és antikapitalista beálítottságú tagokból álló csoport, akik váratlanul áldozatnak szánt embereket - jobboldali bloggereket, újságírókat, publicistákat - hurcolnak egy titokzatos erdő közepére (ájult állapotban, kipeckelt szájjal). Hagynak ugyan ott nekik fegyvereket de megkezdik a vadászatot is, sorra megölve őket puskákkal, íjakkal, pisztolyokkal. A társaság tagjai - fiatalok, öregek, nők és férfiak - hullanak, mint a legyek, de akad valaki, akivel nem boldogulnak. Egyikük ugyanis szembeszáll a titokzatos támadókkal és fordít a kockán: ő válik vadásszá és innentől a korábbi gyilkosok lesznek üldözöttekké. Bár ez az alaptörténet annyira nem számít különlegesnek  - csinált hasonlót például John Woo is 1993-ban Jean-Claude Van Damme főszereplésével (Tökéletes célpont) - a kivitelezés extrém és véresen izgalmas. Ráadásul kapunk fordulatokat is (átlag minden 10 percben), plusz egy baromi jó kis csattanót is a legvégén. Kiderül ugyanis, hogy kik és miért teszik mindezt, miért kapták el, kábították el, majd gyilkolászták le az újságírókat, bloggereket.

kép forrása: thaguardian.com

Az egész sztori felfogható egy társadalom-kritikának és szatirikus tükörnek is, mely megmutatja számunkra, hogy milyenné vált mai világunk. Az egyik oldalon a liberál-demokrata publicisták, másikon pedig a konzervatív "háttérhatalmazó" deep state mániásak egy mai, politikai felosztás, melyhez ezúttal egy durva félreértés is társul (dupla csavarral, hiszen főhősünk tévedésből kerül az áldozatok csapatába). A végkifejlet két módon is értelmezhető: ha igaz amit a vadászat főszervezője mond és egyszeri esetről van szó (a félreértést megbosszulandó), vagy nem igaz, amit állít és igenis egy "bejáratott", rendszeres gyilkolászás egyik fejezete a film. Mindez a nézőre van bízva (én mondjuk az első verzióra voksolnék).

kép forrása: rebelgamer.de

Ami a fekete humort illeti: a véres gyilkolászás kezdetén, kábé a film első harmadában nem lehetünk biztosak abban, hogy ki lesz a főhős, hiszen bárkit mutat is épp a kamera, az a következő jelenetben meghal. Ettől folyamatos meghökkenésekben lehet részünk és egy másodpercig sem unatkozunk. Később kialakul, hogy ki a központi karakter és onnantól már van kinek szurkolnunk.

Ami a főszereplőket illeti: a Hilary Swank - Betty Gilpin páros óriásit alakít, egyikük fekete hajjal (a gonoszság megtestesüléseként), másikuk szőkén (a jó oldalt szimbolizálva) egymás ellentétei, a végső összecsapásuk pedig az egyik legjobb verekedős jelenet (nőkkel) a Kill Bill -ben látható Lucy Liu - Uma Thurman párharc óta.

Külön is érdemes kiemelni a csinos Betty Gilpin alakítását, aki ezzel a Vadászatban nyújtottakkal bizonyította, hogy képes kitörni a másodvonalbeli filmek világából és a legjobbak közt a helye. A 34 éves, ezer arcú színésznő egyszerre tud sportos és szexi harcos, végzet asszonya, kegyetlen gyilkos és érzékeny áldozat lenni.

Ami a Tarantinoi párhuzamot illeti: a Vadászat forgatókönyve, rendezése és alaphangulata az ő alkotásait idézi: hasonlóak a váratlanul véres helyzetek, a nyers karakterisztika, a fekete humor és a sodró tempó is, a váratlan belassításokkal és ütősen meghökkentő fordulatokkal.

A Vadászatot ajánlani tudjuk a pörgős-véres thrillerek kedvelőinek, a Tarantino-fanoknak és mindazoknak, akik szeretik a fordulatos sztorikat. Bennünket meggyőzött Craig Zobel filmje.

kép forrása: newsopener.com

A Filmek röviden blog értékelése: erős 85%. Vállaljátok be nyugodtan! 

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

2020.08.30.12:45

Előbb-utóbb minden filmes blog eljut oda, hogy létrehozza a maga 10-es, vagy 20-as listáját, a szerinte legjobb alkotásokból. A mi esetünkben ráadásul külön kértétek is ezt, plusz a tavalyi hosszú hallgatásunk után "stilszerűen" éppen egy ilyen poszttal akartunk visszatérni. Megalkottuk tehát a "Filmek röviden" tízesét, amihez később majd a második tíz következik egy újabb posztban. A rangsor első helyezettjét több műfajból és több korszakból válogattuk össze. Nézzük tehát:

1. A remény rabjai - The Shawshank Redemption (1994)

A Stephen King kisregényből készített és a magyar származású Frank Darabont által zseniálisan megrendezett dráma már 20 éve siker világszerte. Ugyanakkor meglepő módon 1994-ben, megjelenésének évében még nagyot bukott a mozikban és igazi megbecsültséget csak később a házi-mozis forgalmazásban szerzett. A narráció, melyet az egyik szereplő, Red (Morgan Freeman) közvetít a nézők felé összefűzi a sztorit és hátteret illetve magyarázatokat ad nekünk. A kulcsfigura, Andy Dufresne (Tim Robbins) hétköznapi bankár, aki teljesen ártatlanul ül 20 évet a Shawshank börtönben, ahol rendkívüli életfelfogása és barátja, Red segítségével tud életben maradni. A lelketlen börtönigazgató megbüntetése, így Andy elegáns bosszúja illetve szökése egyetlen zseniális tervben ölt testet, mely egyben a film csattanója is. 

Listánkra kerülésének oka: A remény rabjai elsősorban különleges története, számtalan bölcsessége és kivételes színészi alakításai miatt birtokolja a legelső helyet, már évek óta.

2. Kelly hősei - Kelly's Heroes (1970)

Brian G. Hutton éppen 50 éve készült háborús kaland-vígjátéka megunhatatlan nagy kedvenc és listánk egyértelmű ezüstérmese. [kritika itt] A háborús környezetet könnyed stílusban megjelenítő film érdekesen mutatja be a nyugati fronton harcoló amerikai katonák szabadszájú lazaságát. Kiváló karaktereket láthatunk, nagyszerű jellemábrázolásokkal: ott van mindjárt maga Kelly (Clint Eastwood), aki bár korábban tiszt volt, de egy balul sikerült bevetése után közlegénnyé fokozták le. Kemény, határozott és elég ravasz is ahhoz, hogy megtervezzen egy akciót (szakaszával együtt) a frontvonalak mögé, mégpedig egy német bank kirablására. Aztán ott van a dörzsölt őrmester Bazi Joe (Telly Savalas), akit mindenki tisztel, a harckocsizó Csodabogár (Donald Sutherland), akit mindenki hülyének tart, Vaskalap (Don Rickles), aki egy két lábon járó pénztárgép, Petuko, a mexikói vagány, Kicsi Joe, a beszari dumagép, Cowboy, a mindig keménykedő texasi és Moriarty a harckocsik-szerelő zseni (mellesleg Csodabogár jobbkeze).

Listánkra kerülésének oka: Remek a rendezés, jó a sztori, de leginkább az egyes karakterek kiemelkedőek és persze azok megjelenítései. Ami pedig mindehhez a legtöbb extrát adja, az nem más mint az alapszitu: egy tragikus háború kellős közepén is életvidám csapat, tele laza fickóval (akik közt van texasi, mexikói, török, zsidó-amerikai, fiatal, öregedő, vakmerő, beszari, ezernyi jellemvonással ... stb) és akik nem a haláltól rettegve várják a harcok végét, hanem a felsőbbrendűek megszívatására kirablására készülve egy szimpla bankrablásra indulnak. Óriási.

3. A Birodalom visszavág  - The Empire Strikes Back (1980)

Egy akárhányszor megnézhető, szórakoztató és egy külön világot elénk varázsoló alkotás, a George Lucas és Irvin Kershner párostól. A Star Wars Univerzum megalkotása önmagában is egy filmtörténeti mérföldkő, de ennek legjobb és legélvezetesebb fejezetét kétségkívül ez az epizód jelenti. Sikerének titkát sokan próbálták már megfejteni, mi nem is szeretnénk ezen a téren bonyolult feltevésekbe bocsátkozni, csak annyit emelnénk ki, hogy egyszerűen baromi jó! Magával ragadja az embert a sztori, látványosak a jelenetek és bár a Birodalom visszavág kétségtelenül nem a nagy ívű színészi teljesítmények filmje, remek karakterekkel találkozhatunk benne.

Listánkra kerülésének oka: Egyedi, hogy 40 éve nem tudják megismételni sikerét, pedig több rendező is megpróbálta és azóta kilenc alkalommal bővítették ezt a különleges univerzumot. A Birodalom visszavág egy minden korosztálynak szórakoztató felnőtt-mese, mely kivételes fantáziavilággal ajándékoz meg bennünket.

4. A sátán felemelkedése - Hitler: The Rise of Evil (2003)

A történelmet szeretők és a második világháború eseményei iránt érdeklődők számára különleges film, mert megismerhető belőle Hitler személyes története, életének első szakasza. Ránk óriási hatást gyakorolt és rengeteget tanultunk belőle. Látjuk benne Hitlert gyermekként, majd felcseperedve, ahogyan festő próbál lenni, csak épp elutasítják felvételét a bécsi művészeti egyetemre. A későbbi Führer épületek (esetleg tájképek) festésében volt jó, de pechjére a felvételin egy portré megfestése volt a feladat. Később a film bemutatja Hitlert katonai futárként az első világháborúban, majd a harcok után politikai besúgóként Münchenben. Megismerjük nőügyeit és óriási sikert arató beszédeit, illetve 1923-as hatalomátvételi kísérletét (sörpuccs).

Listánkra kerülésének oka: Bár a filmben akadnak színpadias jelenetek, nagyon jó a forgatókönyve és egészen fantasztikus Robert Carlyle alakítása is Adolf Hitler szerepében. Sikerült pontosan lekövetnie Hitler mozdulatait, mimikáját, testbeszédét és megnyilvánulásait. A végeredmény egy érdekes, elgondolkodtató, sőt szuggesztív alkotás, melyből megtudható, hogy ki volt az az ember, aki a világtörténelem legnagyobb pusztításáért felelős.

5. A nemzet aranya - National Treasure (2004)

Ugyancsak történelemmel kapcsolatos sztori szellemes és izgalmas köntösben Jon Turteltaub 2004 -es kalandfilmje, Nicolas Cage, Justin Bartha és a gyönyörű Diane Kruger főszereplésével. A film egy olyan téma köré íródott, mely ma is mindenkit érdekel Amerikában: létezett e az alapító atyák birtokában egy olyan kincs, mely azóta sincs meg és amelynek részét (alapját) képezte a középkori templomos lovagok titokzatos aranya is. A filmbeli történet főhőse: Ben Gates történész erre a kérdésre keresi a választ társával Riley -val (Justin Bartha) és a melléjük szegődő kutatónővel, a gyönyörű Abigail -lel (Diane Kruger). A kincskeresés közben számtalan veszélyes kalandba keveredne, titkokat fejtenek meg és rejtélyeket oldanak meg. Végül életük kockáztatásával, de sikerrel járnak. A Nemzet aranya tele van izgalommal, humorral és történelmi érdekességgel, amihez remek rendezés és jó alakítások társulnak.

Listánkra kerülésének oka: Az alapötlet a script és a rendezés is kiemelkedő ebben a lendületes kalandfilmben, mely minden generációt a székhez szegez, remek szórakozást kínálva. Akik pedig érdeklődnek a történelem iránt, garantáltan érdekesnek találják majd. Listánkon az ötödik helye nem lehet kérdéses.

6. Összeesküvés elmélet - Conspiracy Theory (1997)

Íme végre egy thriller is a listán, Richard Donner rendezésében, Mel Gibson és Julia Robert hihetetlen alakításával. A filmben alig 41 éves Mel Gibson egy egyszerű taxisofőrt alakít (Jerryt), aki azonban különös érdeklődéssel figyeli a világ híreit és közben saját újságot szerkeszt zavaros elméleteiről. Összeesküvés-elméletei mellett csak egy valami érdekli: Alice, a szép ügyvédnő (Julia Roberts), akinek mindennapjait folyamatosan figyeli (gyakran távcsövön keresztül is). Érthetetlen vonzódására akkor lesz magyarázat, mikor az amerikai titkosszolgálat elrabolja a férfit és kiderül: valaha Jerry is ügynök volt egy embertelen program keretében, melynek részletei törlődtek a férfi memóriájából. Ám lassan előjönnek az emlékek, Jerry és Alice együtt kezdenek nyomozásba, miközben lassan kölcsönössé válik a kialakuló vonzalom közöttük.

Listánkra kerülésének oka: Emlékezetes a film rendezése és forgatókönyve, ráadásul Mel Gibson és Julia Roberts is óriásit alakítanak. Ha valaki százszor látja, akkor százszor szórakozik nagyszerűen az egészen.

7. Van, aki forrón szereti  - Some Like It Hot - 1959

Ez a film bizony idén már 61 éves, de különös módon éppen ugyanúgy hat ránk, mintha egy mai alkotás néznénk. Nem véletlen, hogy Billy Wildert a valaha élt legnagyobb rendezők közt tartják nyilván, hiszen a Some Like It Hot a filmtörténelem egyik legnagyszerűbb vígjátéka. Bár az alapsztori nagyon egyszerű - hiszen annyiról van szó csupán, hogy két zenész (Joe és Jerry / Tony Curtis és Jack Lemmon) egy női zenekarban megbújva próbálnak meg elmenekülni a maffia elől, miközben egyikük szerelembe esik a zenekar énekesnőjével (Marilyn Monroe -val) - a történet megjelenítése és a színészek női ruhákban való esetlenkedése végtelenül viccessé teszi az egészet. Ugyanakkor a humor mellett romantikát, sőt nem kevés izgalmat is kapunk, nagyszerű színészek tolmácsolásában.

Listánkra kerülésének oka: Ha egy film több, mint 60 éve tudja megnevettetni a felnövekvő generációkat és még most, 2020-ban is róla beszélünk, az egyértelműen megérdemli a legjobbak közé kerülést. Ez vezérelt bennünket is, amikor a hetedik helyre tettük.

8. Életrevalók - Intouchables (2011)

Egy NEM amerikai filmalkotás az Olivier Nakache - Eric Toledano rendezőpárostól, az Életrevalók. Különleges alkotás életszeretetről, emberségről, kitartásról és barátságról. Két eltérő kulturális közegből érkező, teljesen más neveltetésű ember összetartása a túlélésért és az emberhez méltó életért. Felzaklató történet, mely valós eseményeken alapul, hiszen a forgatókönyvírók - rendezők 2011-ben valós személyek, valós történetét filmesítették meg. A sztori szerint a gazdag Philippe tolószékhez kötötten, nyaktól lefelé lebénulva tengődik, életkedvét vesztve. Ám családja egyszer csak felveszi mellé gondozónak Drisst, a kültelki vagányt, aki végre nem a rokkantat látja a férfiban. Visszaadja Philippe életkedvét, aki pedig Drisst tereli helyes útra. Kölcsönösen mentik meg egymást.

Listánkra kerülésének oka: Egy gyönyörű történet tökéletes megfilmesítése az Intouchables, melyben zseniális alakításokat láthatunk az emberi érzelmek széles skálájának megjelenítésével. Szerintünk mindenkinek látnia kell egyszer.

9. Kéjjel nappal - Knight and Day (2010)

Egy sokak által szeretett és sokak által lebecsült akció-vígjáték, mely megosztó jellegével együtt is helyet kapott nálunk a TOP 10-ben, mert szerintünk az utóbbi 10 év egyik legszórakoztatóbb filmje. Van benne izgalom, akció-orgia, humor, romantika és rejtély is, Tom Cruise és Cameron Diaz színes játékával "megfűszerezve". James Mangold egy kifejezetten szerethető filmet rakott össze 2010-ben, amit mi vagy tucatszor láttunk. A történet középpontjában egy különleges találmány áll, mely egy fajta örök energiaforrás. Ezt szeretné megkaparintani a nemzetközi fegyver-kereskedő, Antonio Quintana (Jordi Mollá) és ezt védelmezi a rejtélyes titkos-ügynök Roy Miller (Tom Cruise) is. A véletlen folytán a zsebben is elférő kis tápegység a hétköznapi életet élő Jun Evans (Cameron Diaz) táskájába kerül, így a csinos nő azonnal belekeveredik az egész ügybe. Innentől a sztori romantikus vígjátékká alakul, melyben a romantikát Roy és June érdekesen alakuló kapcsolata szolgáltatja.

Listánkra kerülésének oka: Leginkább a "történet - akció - humor" hármasa miatt rajongunk annyira ezért a filmért, mert mindhárom élvezetes eredetiséggel és stílusos intelligenciával került ebbe a lendületes történetbe. Utolsó előtti helyének megítélésében persze nagy szerepe volt Tom Cruise és Cameron Diaz alakításának is.

10. Utazók - Passengers (2016)

A lista legújabb filmje, mely alig 4 esztendeje lepte meg a mozirajongókat, óriási visszhangot keltve a kritikusoknál: főleg műfaji keveredései és megosztó története miatt. Az utazók csak látszólag tűnik ugyanis sci-finek valójában egy gyönyörű szerelmi történet, rengeteg érzelemmel. A főszereplők, Jim (Chris Pratt) és Aurora (Jennifer Lawrence) másik 5 ezer emberrel együtt egy teljesen új világba, egy nagyon távoli bolygóra utaznak mély-hibernációban töltve az utazás 120 esztendejét. Csakhogy egy műszaki hiba miatt egyikük alvókapszulája elromlik és felébreszti "utasát". Jim hamar ráébred: még 90 évig tart az utazás, de ő sajnos nem tud újra mélyálomba merülni és az űrhajó sem fordul vissza a kedvéért. Választhat: vagy egyedül éli le egész életét az űrhajón, vagy felébreszt még egy utast, akivel megoszthatja a magányt. Az utóbbi választja egy teljes évnyi egyedüllétet követően és eléri, hogy a szépséges Aurora kapszulája is úgymond "felmondja a szolgálatot". Sajnos azonban a lány pár hét után megtudja, hogy valójában Jim ébresztette fel és ítélte ezzel arra, hogy ő is egész életét az űrhajón élje le. Közben azonban változnak a dolgok: Jim megmenti az űrhajót, a lány pedig beleszeret.

Listánkra kerülésének oka: A film alaptörténete olyan, hogy mélyen elgondolkodtatja az embert. Jennifer Lawrence és Chris Pratt átélhetővé teszik az emberi érzelmek széles skáláját: látunk szerelmet, önfeláldozást, ragaszkodást, boldogságot, magányt, életet és halált. Gyönyörű történet, melyet soha nem felejtünk.

11 - 20 helyezettek:

Mivel a legfelsőbb erő (értsd: poszt-megosztó "I" kezdőbetűs oldal) és annak "szolgálatban lévő" mindenható szerkesztője nem tartotta érdemesnek a megjelentetésre listánkat (vélhetően nem szereti a lista nagyobb részének filmjeit), a második 10-et nem külön posztban, hanem itt jelentetjük meg, felsorolásszerűen (hiszen a folytatásra sem kapnánk felületet és így olvasottságot sem):

• 11. A zongorista (The Pianist) 2002., rendező: Roman Polanski
• 12.A tizedes meg a többiek
  
• 13. Casino Royal
• 14. Kémek a Sasfészekben
• 15. Ponyvaregény
• 16. Vissza a jövőbe 1., 2., 3.
• 17. Casablanca
• 18. Keresztapa 1., 2., 3.
• 19. Szakasz
• 20. Déja Vu

 Bővebb kifejtés, indoklás és jellemzés a második 20-nál, most elmarad.

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

2020.06.01.17:05

Jegyzettár blog kritika

Időről időre ha háborús filmekhez támad kedvem előveszek bizonyos klasszikusokat (második világháborús műveket), de gyakran kifejezetten az új háborúk filmes feldolgozásai vonzanak (pl Irak, Szíria, Afganisztán). Ezek között az egyik leginkább megdöbbentő "A túlélő" (Lone Survivor) című háborús dráma. A filmet Peter Berg rendezte (Amazonas kincse, Csatahajó, Wind River) egy valóban felkavaró kerettörténet látványos megvalósításával. A sztori a "vörös szárnyak" elnevezésű, Afganisztánban megvalósított és 2005 júniusában kudarcba fulladt, 19 halálos áldozattal járó amerikai hadművelet (Operation Red Wings) tragédiáját tárja elénk.

A hitelességet maga a "túlélő", Marcus Luttrell altiszt (Navy Seal felcser-szakaszvezető - Petty Officer First Class) garantálja, aki az említett bevetést követően (miután felépült) részletesen beszámolt a hadműveletről (és annak minden részletéről). Az együttműködés olyan szoros volt, hogy Luttrell még a filmbe is bekerült: a történet legelején, mikor az amerikai SEAL egység tagjai egy katonai bázison edzenek és pihennek (sőt kötetlenül beszélgetnek még a bevetés előtt), ott van köztük az igazi Luttrell is. Látjuk őt az asztaluknál, majd az eligazító szobában, ahol a tisztek ismertetik a hadművelet részleteit, illetve sokkal később a felmentésre küldött helikopteren is felbukkan. A forgatás alatt Luttrell elmondása alapján rekonstruáltak minden eseményt: hogy ki mikor mit tett vagy mondott, ki hogyan esett el és természetesen hogy ő maga milyen módon élte túl az egészet.

A cselekmény helyszíne tehát a tálibok uralta Közép-ázsiai Afganisztán, ahol a hadművelet idején az Egyesült Államok már 4 éve (2001 óta) folytat harcot az iszlamista Tálib Mozgalommal. Óriási hegyek, szakadékok, barlangok és szurdokok által szabdalt vidékről van szó, ahol különböző tálib hadurak sanyargatják a népet (és mellesleg támogatják az Amerika-ellenes dzsihadizmust). Az egyik ilyen hadúr, Ahmad Shah kiemelt célpontjává válik az amerikaiaknak, amikor egy napon megtudják, hogy melyik falu közelében tartózkodik és egy összetett hadművelet keretében dolgozzák ki likvidálásának tervét. A feladathoz egy 4 tagú felderítő Seals egységet terveznek ledobni az ország belsejében (ott, ahol a célszemélyt sejtik), hogy a kommandósok ellenőrizzék a sejk helyszínen tartózkodását, majd megadják a hely pontos koordinátáit. A hadművelet második szakaszában érkeznének a csapásmérő helikopterek, melyek végeznének a hadúrral és alvezéreivel. Az egész tervnek azonban gyenge pontját jelentették a helikopterek és a rádiókapcsolat, hiszen voltaképp ezen múlt minden. Mivel a csapatszállító helikopterek csak harci-helikopter kísérettel indulhattak az ellenséges vidékre, össze kellett egyeztetni a két géptípus egyidejű bevetését, ráadásul mindehhez folyamatos rádiókapcsolat is kellett a felderítők, a bázis és a kopterek között. (Egy olyan országban, ahol 5-6 ezer méter magas hegyek is többszörösen előfordulnak.)

Felül a valódi csapat, alul az őket alakítók

Az akció 2005 június 27-én indult, de már 24 óra elteltével a tragédia küszöbére sodródott: a 4 SEAL's katona bár megtalálta és azonosította a célszemélyt, rögtön utána elvesztette rádiókapcsolatát a bázissal, majd afgán pásztorok fedezték fel rejtekhelyüket. Mivel pedig a pásztorokat rövid tanakodás után elengedték, azok rögtön értesítették a tálibokat, akik közül 200 eredt azonnal a kommandósok nyomába. A tűzharc elnyújtott haldoklást hozott az amerikaiak számára: mindannyian sok-sok golyót, horzsolást, karcolást és törést "gyűjtöttek be" és egytől egyig elestek, Marcus Luttrell kivételével. Ő lett a "túlélő".

A négy katona valódi neve: Mike Murphy százados, Marcus Luttrell szakaszvezető Matt Axelson és Danny Dietz tizedesek, akiket a filmben Taylor Kitsch, Marcus Wahlberg, Ben Foster és Emile Hirsch alakítanak. Kulcsember még Eric S. Kristensen őrnagy (Eric Bana), aki mindent megpróbál megtenni a bajba került kommandósok kimentéséért, ám csapatszállítóját mely harci helikopter-kíséret nélkül indul Murphy egységéért, kilövik egy vállról indítható rakétával.

Marcus Luttrell, a "túlélő" 2005-ben és 2013-ban

A négy felderítő közben heroikus küzdelmet folytat miután megtalálják őket a tálibok: legalább 200 afgán fegyveressel harcolnak órákon keresztül, akik közül legalább 35-öt megölnek (hivatalos becslés). Szenvedésüket nagyon szemléletesen mutatja meg a film: látjuk golyó ütötte sérüléseiket és többszöri lezuhanásaikat a kősziklás magaslatokról (ahogyan folyamatosan hátrálnak a túlerő elől). Minden visszavonulásuk a hegyoldal egy-egy szakaszán való legurulás, ami alatt fatörzseknek, ágaknak, szikláknak csapódnak, így csontjaik törnek, izmaik zúzódnak, bőrfelületeik hasadnak, amíg véres masszává nem válnak. Közben mindannyian begyűjtenek vagy 5-6 golyót combjaikba, vállaikba, karjaikba. Legelőször Hirsch esik el, aki elszakad társaitól, így az afgánok elfogják és kivégzik. Második a százados, Mike Murphy, aki önfeláldozó módon kér rádión segítséget, miközben szitává lövik. Életét adja megmaradt társai megmentéséért, amiért később posztumusz kapta meg a Medal of Honort, a Bíborszivet és az Ezüst Csillagot. Végül Matt Axelsont lövik le, így Marcus Luttrel egyedül marad.

Taylor Kitsch és Mike Murphy százados

A túlélő kétségtelenül szerencséjének is köszönheti megmenekülését, ugyanis miután elbújik üldözői elől egy tálibokkal ellenséges afgán falu rejti el a tálib fegyveresek elől. Megmentője, Mohammad Gulab az ősi afgán vendégtörvény alapján kötelességének érzi, hogy segítsen a bajba jutott, szinte haldokló amerikainak. Amellett, hogy házába viszi, megitatja, megeteti, majd bekötözi, még meg is védelmezi, hiszen fegyvert ragadva és a falusi férfiak élére állva üldözi el a Marcus lefejezésére érkező tálibokat. Kettejük kapcsolata új szemszögből láttatja az afgán konfliktust: megmutatja, hogy még ezen a mostoha vidéken is élnek emberséges helybeliek és az afgánok démonizálása, ördögnek beállítása hamis és túlzó általánosítás. Az amerikaiak végül megkapják Luttrell rövid üzenetét (amit egy falusi visz el a támaszpontra) és helikopterekkel jönnek érte. Kimenekítése pillanatában az amerikai katona köszönetet mond megmentőinek: Gulabnak és fiának. Megmenekülése akár Happy End is lehetne, ha nem tudnánk, hogy 19 bátor katona lelte halálát a tragikus hadműveletben: 3 felderítő (akiket Luttrell testvéreinek tartott) és a lezuhant helikopter 16 "utasa". Apák, testvérek, fiak, vágyakkal, célokkal és reményekkel teli fiatalok, akik nem tudták, hogy ezen a távoli, kihalt hegyvidéken ér véget életük.

Végignézve a filmet, az ember több dolgon is elgondolkodik: hol rontották el a kommandósok, honnan volt erejük annyi ideig kitartani és miként lehetséges, hogy a vad afgán hegyek közt is akadnak olyanok, akik ismerik a könyörületet és akik készek fegyvert is ragadni önfeláldozó módon, idegenek védelmében. Ami a "hol rontották el" kérdést illeti: az a történet egyik fordulópontja, hiszen egyértelműen az a szitu a válasz, melyben elfogják, majd szabadon engedik az afgán pásztorokat (akik aztán rájuk hozzák a 200 tálibot). Hosszan vitáznak ezen, felvetve a pásztorok megölésének, megkötözésének lehetőségét is. Így utólag persze könnyű okosnak lenni és kijelenteni: megkötözni kellett volna őket, de sajnos nem ezt tették (pedig ez valóban nagy és végzetes hibát jelentett mindannyiuk számára).

Peter Berg filmje az egyik legjobban megcsinált háborús mozi: a főszereplők beleélik magukat karaktereik alakításába, a rendezés pedig pörgős és életszerűen mutatja be a 15 évvel ezelőtti eseményeket. Mindezekhez társul, hogy a helyszínek autentikusak és a háttéreffektek, zenék érzékletesen segítik a feszültségfokozást. A legtöbbet Wahlberg és Taylor Kitsch nyújtja: elszántságuk hihető, csak úgy, mint a végkimerülésig tartó küzdelmük. A néző teljesen átélheti a csapdába esett katonák érzéseit: félelmeiket, eltökéltségüket és fájdalmaikat. A Túlélőt minden háborús film kedvelőnek csak ajánlani tudom, értékelésem pedig erős 80%. 

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

2020.02.24.23:16

Meglehetősen ritka az eredeti sztorikat feldolgozó horror, ám az "Amikor lehunyod a szemed" legbelső félelmeinkre épít. Arra a kényelmetlen és idegesítő érzésre (melyet szinte mindannyian átéltünk már egyszer, amikor felébredtünk), nevezetesen, hogy magunkhoz térésünk után -- kicsit még félálomban -- néhány percig képtelenek vagyunk megmozdulni. 

Clive Tonge filmje -- melyben a főszerepet a gyönyörű Olga Kurylenko (James Bond girl) játssza -- egy ősi álom-démon alakja köré épül, mely évezredek óta szedi áldozatait. Az angol nyelvterületeken csak Mara néven emlegetett rémség a nagyobb katasztrófák után bukkan fel azoknál, akiket lelkiismeret-furdalás gyötör. Többnyire éjszaka jelenik meg, amikor áldozata még mély álomban fekszik ágyában és éppen ébredezni kezd. Ekkor ott terem és megbénítja áldozatát, akinek így tehetetlenül kell végignéznie, hogy mellkasára ül és fojtogatni kezdi. Menekülés nincs, viszont Mara eljövetele nagyon is kiszámítható, lévén, hogy előtte megjelöli áldozatait, akiknek szemében apró bevérzés jelöli az elkerülhetetlent.

A főszereplő, Kate (Olga Kurylenko) egy rendőrségnek dolgozó kriminál-pszichológus, aki egy konkrét eset kapcsán ismeri meg Mara legendáját: egy átlagos amerikai családban nevelkedő 8 éves kislány, Sophie ugyanis szemtanúja lesz apja halálának, akit bár Mara öl meg, mégis édesanyját vádolják. Kate feladata kideríteni, hogy a kislány anyja gyilkos, vagy őrült. A csinos pszichológusnő nyomozásba is kezd, ám arra ébred rá, hogy furcsa gyilkosság másokkal is megtörtént már, sőt vannak, akiket meg is jelölt a démon. Ilyen Dougie is (Craig Conway), aki ismerteti Kate -tel Mara egész történetét. Kibontakozik egy szörnyű sztori: Mara már Krisztus előtti idők óta gyilkol és jajj annak, akit megjelöl. Egy idő után azonban a pszichológusnő is Mara "látókörébe" kerül és a démon őt is megjelöli. Az egyetlen mód a rémség elkerülésére, ha nem alszik el, de meddig lehet így kibírni? Ráadásul Kate nem is elsősorban önmagát félti, hanem Sophie -t, akinek megmentéséért bármire kész.

Az "Amikor lehunyod a szemed" az egész játékidő alatt fenntartja érdeklődésünket és kiszámíthatatlanságával, Mara időnkénti felbukkanásával folyamatos félelemben illetve izgalomban tart bennünket. A horrorok világában nem számít a legijesztőbb és legrémesebb filmnek, ám thrillerként nagyon is érdekes sztori, ami könnyen magával ragadja a nézőt. Mara kivitelezése egyébként elismerést érdemel: a frászt hozza bárkire.

A film negatívuma a "horror-szegény" kidolgozás: sokkal több kőkemény horror-jelenetet is elbírt volna ugyanis a sztori. Bár Mara valóban idegesítő jelenség (egészen jól kidolgozták alakját) és van a filmben pár jump scare is, összességében kicsit olyan light version érzésünk támad, ha végignézzük a 98 perces játékidőt. Lehetett volna beletenni pár meneküléses scene -t, vagy küzdelmet, de ezek lehetőségét nagyrészt kizárja az áldozatok lebénulása, mellyel a script kicsit öngólt lőtt magának.

Pozitívum viszont Olga Kurylenko alakítása -- aki bár fogyott a 2008-as Quantum csendje óta, azért így is feldobja szépségével az egészet -- hitelesen hozza a rendőrségi kriminál-szakértőt. Nem ártott volna viszont pár fordulat és meglepetés a történetben, bár csattanót azért kapunk a legvégére.

A filmet leginkább olyan horror-kedvelőknek ajánljuk, akik nem a kőkemény és véres jelenetek, halálos rettegéseiben szeretik kiélni a műfaj iránti rajongásukat, hanem a kicsit lájtosabb sztorikra fogékonyak. Értékelésünk: 65%

Ha érdekesnek találtad, várunk a Facebook oldalunkon is!

2019.04.22.(13:20)

Hamarosan itt az év második hónapja és ha február, akkor Oscar gála, mely idén február 24-én lesz megrendezve, a hollywoodi Kodak Színházban (mai, ismertebb nevén Dolby Theatre -ben). Az 1929 óta megtartásra kerülő filmes ceremónia igazi főszereplője, a díjakról döntő, 1937 óta fennálló Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS). A grémium ezúttal is 24 kategóriában döntött a jelölésekről. A legfontosabb kategóriák a következők: legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti/adaptált forgatókönyv, legjobb férfi és női főszereplő. A hamarosan kihirdetésre kerülő győztesek egy-egy 33,2 cm magas, 24 karátos arannyal bevont szobrocskát kapnak, melyet eredetileg (1928-ban) George Stanley szobrász formázott meg. Ami a szobrok értékét illeti: eddig a legdrágább Oscar-szobor 860 ezer dollárért cserélt gazdát (2011-ben), a legolcsóbban pedig 2014-ben jutott hozzá valaki, potom 79 ezer dollárért egy árverésen. Érdekesség, hogy a szobrok előállítási költsége mindössze 500 dollár, de ha tömör aranyból lennének, sem kerülnének többe 325 ezernél.

Sajnos a díjak egyre kevésbé jelentenek garanciát a valódi minőségre, bizonyítják ezt az utóbbi évek is, hiszen 2016-ban a Mad Max - A harag útja 6 Oscart (!) kapott, majd 2017-ben a Nyálland La La Land (Kalifornai álom) szintén 6 arany szobrocskát vihetett haza, 2018-ban pedig A víz érintése tarolt (a halemberrel szexelő, néma takarítónő sztorijával). Idén a Fekete Párduc a legesélyesebb film, ami sokat elárul a 2019-es gála komolyan vehetőségéről. (nem mintha ne lennének a 2019-es jelölések közt értékes filmek). Természetesen az emlitett korábbi győztesek is mind látványos produkciók (főleg a Mad Max, mely tőlünk is sok dicsérő elismerést kapott), de valljuk meg: aligha a filmművészet remekei (nagyívű színészi teljesítményekkel és mélyen szántó gondolatokkal). Nagy harc várható egyébként a legjobb férfi főszereplő (best actor) kategóriában Christian Bale (Az alelnök), Rami Malek (Bohém rapszódia), Bradley Cooper (Csillag születik) és Viggo Mortensen (Zöld könyv) között. Blogunk is ennek eredményét várja leginkább.

A hölgyeknél (best actress) blogunk Yalitza Aparicio győzelmét jósolja, de itt is lehet meglepetés, főleg, hogy Glen Close -t idén már hatodszor jelölték és sokan vélik úgy  hogy munkássága alapján "kijárna" már neki egy szobrocska. Ami az idei Oscar-gála fő érdekessége, hogy hosszú évek óta most először fordulhat elő, hogy nem lesz házigazdája az eseménynek, hiszen Kevin Hart (botrányai miatt) visszalépett a feladattól, mást pedig nem találtak (legalábbis jelenleg így tudni).

És most nézzük a díjra jelölt filmeket, kategóriánként:

Legjobb film:

• Fekete párduc
• Csuklyások
• Bohém rapszódia
• A kedvenc
• Zöld könyv
• Roma
• Csillag születik
• Az alelnök

Legjobb férfi színész:

• Christian Bale (Az alelnök)
• Bradley Cooper (Csillag születik)
• Willem Dafoe (At Eternity's Gate)
• Rami Malek (Bohém rapszódia)
• Viggo Mortensen (Zöld könyv)

Legjobb női színész:

• Yalitza Aparicio (Roma)
• Glenn Close (The Wife)
• Olivia Colman (A kedvenc)
• Lady Gaga (Csillag születik)
• Melissa McCarthy (Can You Ever Forgive Me?)

Legjobb férfi mellékszereplő:

• Mahershala Ali (Zöld könyv)
• Adam Driver (Csuklyások)
• Sam Elliott (Csillag születik)
• Richard E. Grant (Can You Ever Forgive Me?)
• Sam Rockwell (Az alelnök)

Legjobb női mellékszereplő:

• Amy Adams (Az alelnök)
• Marina De Tavira (Roma)
• Regina King (If Beale Street Could Talk)
• Emma Stone (A kedvenc)
• Rachel Weisz (A kedvenc)

Legjobb rendező:

• Spike Lee (Csuklyások)
• Pawel Pawlikowski (Hidegháború)
• Yorgos Lanthimos (A kedvenc)
• Alfonso Cuarón (Roma)
• Adam McKay (Az alelnök)

Legjobb animációs film:

• A hihetetlen család 2.
• Kutyák szigete
• Mirai
• Ralph szétzúzza az internetet
• Pókember: Irány a Pókverzum

Legjobb animációs rövidfilm:

• Animal Behaviour
• Bao
• Late Afternoon
• One Small Step
• Weekends

Legjobb adaptált forgatókönyv:

• Buster Scruggs balladája
• Csuklyások
• Can You Ever Forgive Me?
• If Beale Street Could Talk
• Csillag születik

Legjobb eredeti forgatókönyv:

• A kedvenc
• A hitehagyott
• Zöld könyv
• Roma
• Az alelnök

Legjobb dokumentumfilm:

• Free Solo
• Hale County This Morning This Evening
• Minding The Gap
• Of Fathers And Sons
• RBG

Legjobb rövid dokumentumfilm:

• Black Sheep
• Endgame
• Lifeboat
• A Night At The Garden
• End Of Sentence.

Legjobb rövidfilm:

• Detainment
• Fauva
• Marguerite
• Mother
• Skin

Legjobb idegennyelvű film:

• Kafarnaum
• Hidegháború
• Mű szerző nélkül
• Roma
• Bolti tolvajok 

Technikai kategóriák (10):

Legjobb operatőr:

• Hidegháború
• A kedvenc
• Mű szerző nélkül
• Roma
• Csillag születik

Legjobb vágás:

• Csuklyások
• Bohém rapszódia
• A kedvenc
• Zöld könyv
• Az alelnök

Legjobb hangvágás:

• Fekete párduc
• Bohém rapszódia
• Az első ember
• Hang nélkül
• Roma

Legjobb hangkeverés:

• Fekete párduc
• Bohém rapszódia
• Roma
• Az első ember
• Csillag születik

Legjobb production design:

• Fekete párduc
• A kedvenc
• Az első ember
• Mary Poppins visszatér
• Roma

Legjobb filmzene:

• Fekete párduc
• Csuklyások
• If Beale Street Could Talk
• Kutyák szigete
• Mary Poppins visszatér

Legjobb dal:

• Fekete párduc
• RBG
• Mary Poppins visszatér
• Csillag születik
• Buster Scruggs balladája

Legjobb smink és haj:

• Határeset
• Két királynő
• Az alelnök

Legjobb kosztüm:

• Buster Scruggs balladája
• Fekete Párduc
• Mary Poppins visszatér
• A kedvenc
• Két királynő

Legjobb vizuális effektusok:

• Bosszúállók: Végtelen háború
• Barátom, Róbert Gida
• Az első ember
• Ready Player One
• Solo: Egy Star Wars-történet

Partner blogunk friss posztja: Shaft - ütős akciófilm

***