A horror olyan műfaj, mely sajátos és széles rajongótáborral rendelkezik világszerte, miközben nagyon komoly blogger bázist is magáénak tudhat, sok ezer (vagy tízezer) félprofi és amatőr "szakértővel", elemzővel és a témával  behatóan foglalkozó megszállottal. A horror kedvelői ugyanúgy "szakosodnak", mint számtalan tudományos terület képviselő, így vannak például köztük szörnyfim-kedvelők, szellem-túlvilág mániásak, zombi-hívők, vámpírrajongók, vérengzős-tömeggyilkolós fanok és a pszicho-horrorok nézői. A műfaj szerteágazó jellegéhez társul, hogy nagyon sok ide sorolt film inkább tartozik a thriller vagy dráma kategóriájába és bizony néha nehéz egyértelműen megmondani egy alkotásról, hogy micsoda valójában. 

Ami a legjobb horrorfilmeket illeti, természetesen nagyon szubjektív, hogy ki mit tart kiemelkedőnek; ugyanakkor vannak olyan filmek, melyek tömegekben hagynak nyomot és szinte lehetetlen a hatásuk alól kivonni magunkat (sőt majdnem egyöntetűen elismerő a fogadtatásuk is). Ezek közül választottunk most hármat. 

Mártírok (Martyrs)

Pascal Laugier 2008 -as horror drámája nem az a film, amit bárki képes végignézni, pláne megemészteni. Felzaklatja az embert és nem csupán a rendkívüli kegyetlenségek, vagy a rengeteg vér miatt, hanem, mert a sztori önmagában is megrázó és nehezen feldolgozható.

A franciák által készített történetre sokan mondták már nemes egyszerűséggel, hogy "beteg" (és tegyük hozzá: van is ebben valami), ám nem intézhető el egyszerűen ennyivel. A Mártírok olyan dolgokat feszeget, amelyeken elgondolkodik a néző, pedig nagyon nem akar senki ilyesmikkel szembenézni. Rengeteg a brutális jelenet, melyekről sokáig azt hiszi a néző, hogy öncélúak és csak az elborzasztást szolgálják. Ám a sztori előrehaladtával kibontakozik a kép: a kínzások mögött egy szervezet áll és egy olyan cél, melynél hihetetlenebbet horrorfilmben még nem produkáltak. A film 2008 -ban nagy visszhanggal került bemutatásra és azóta is erősen megosztja a horror rajongókat. Bár az amerikaiak 2015 -ben elkészítették saját változatukat (franchise -zá téve az alapsztorit), az új verzió Michael és Kevin Goetz rendezésében meg sem közelíti Laugier filmjének színvonalát. Ami biztos: a franciák készítette Mártírok csak jó idegrendszerrel rendelkező, valódi hard core horror kedvelőknek való. Ők viszont ledöbbenten nézik majd (már ha bevállalják).

Alien filmek (1979 - 2017)

Igazi brand, hiszen 1979 óta mintegy 8 film készült ebben a franchise -ban: a Nyolcadik utas a halál, A bolygó neve halál, az Alien 3., az Alien 4., az Alien vs. predator, az Alien vs, predator Requiem, a Prometheus és a Covenant, bár sokan a versus filmeket nem sorolják a kánonba. Mi az Alien filmek sikerének titka? Három összetevő: a hitelesség (miért ne történhetne meg?), a tény, hogy egy saját világot teremt és végül: a látvány. A legutóbbit tekintve rajongók milliói lehetnek hálásak Hans Rudolf Giger (1940-2014), svájci képzőművésznek, aki 1979 -ben megtervezte és megalkotta a xenomorfok figuráját, létrehozva a filmtörténet legijesztőbb teremtményét.

Az alienek közel 3 méter magasak, vérük mindent szétmarni képes sav, szájukban egy külön belső fogsor is van, mely időnként kilökődik, óriási az erejük és hátborzongatóan szaporodnak: az emberek belsejébe helyezett petéből, ami megnő, majd kirobban a mellkason át. Bár a legutolsó rész középpontjában (sajnos) már nem az eredeti xenomorfok állnak, a franchise óriási rajongótáborral rendelkezik.

Fűrész filmek (2004 - 2017)

Ide is nyolc film tartozik, hiszen 2004 -től évente jelentek meg Jigsaw történetei, majd a 7. epizód után, hosszabb kihagyással, (7 év után) jött a 8. fejezet (2017-ben), a Fűrész 8 - Újra játékban. Az alaptörténet a Fűrész filmekben sem bonyolult: adott egy zseniális és tehetséges mérnök (John Kramer), aki megtudja, hogy halálos beteg és hátralévő ideje erősen korlátozott. Ekkor eldönti: halálos próbatételek elé állítja mindazokat, akik eltékozolják életüket és bűnök elkövetésével töltik hátralévő idejüket. A próbatételek - melyek többnyire különböző gépek vagy szerkezetek jelentette csapdák - brutálisak és szörnyű halált illetve hihetetlen szenvedést hoznak az áldozatoknak.

A kiszabadulásra is van mindig esély, de ahhoz rendszerint olyasmit kell(ene) megtennie a csapdába esetteknek, ami önpusztítást, öncsonkolást vagy óriási fájdalmat jelent(ene) számukra. A franchise zseniálisan van kitalálva: a néző egyszerre izgul az áldozatok kiszabadulásáért és borzong a csapdák kegyetlenségén, miközben belegondol, hogy ő vajon mit tenne hasonló esetben. Ám ezt a belegondolást kényelmes székekben ülve tesszük, teljes biztonságból szemlélve az áldozatok vergődését. Ősi, mély ösztöneinkre épít az egész, melyet teljes mértékben kiélhetünk a Fűrész-filmekben. A legtöbb Fűrész rajongónak van kedvenc epizódja (az enyém az I. és III.) és kedvenc csapdája; mert borzongani jó.

Ha tetszett, várunk a Facebook oldalunkon is!

***